Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 3°C Még több cikk.

Hőhullám

"Még hogy nem lehet kibírni? Dehogynem, és ki is fogjuk – öntött el a pozitív gondolkodás, no meg az izzadság tegnap dél körül Szeged központjában, ahol a jól értesültek szerint aszfalton lehetett sütni a tojást, a hőmérők meg sikongatva robbantak szét az árnyékban."
Még hogy nem lehet kibírni? Dehogynem, és ki is fogjuk – öntött el a pozitív gondolkodás, no meg az izzadság tegnap dél körül Szeged központjában, ahol a jól értesültek szerint aszfalton lehetett sütni a tojást, a hőmérők meg sikongatva robbantak szét az árnyékban. Hozzáteszem: higgyük már el végre, hogy ez a kánikula akkor se győzhet le bennünket, ha valami véletlen folytán ebben a tökéletesen működő országban mégsem szuperálna a hőségriadó, nem állna össze a kánikula várható következményeire szakosodó hőválságstáb (mert mintha efféle alakításáról is hallottam volna már), ugyanis sokat próbált, és még többet eltűrő emberből vagyunk gyártva.

Mondom én ezt csupán azért, mert még a hőhullám el sem érte az országot, amikor már kongattuk a vészharangot, s a népek egymás vállára dőltek, hogy elpanaszolják, mecsoda nagy istencsapás éri a magyart már megint. Valóban nem kéjérzet plusz 38 fokban várni a buszra, de akkor mit mondjon, aki a buszt vezeti? Netán az, aki az elsuhanó buszok ritkán érkező árnyékában aszfaltozza éppen az utat. Szakácsok, vasmunkások, kőművesek, ácsok, földeken görnyedező parasztemberek vívják meg harcukat a meleggel, mint ahogy évtizedekkel ezelőtt az aratásra indulók sem dőltek a kaszájukba, mert a marokszedő asszonyok nem vitték utánuk a légkondicionálót.

Vagyis azt mondom én, emberek, tűrjük a meleget, s legalább ezekben a napokban fogadjuk meg az orvosok tanácsát. Igyunk sok folyadékot (és az se baj, ha nem minden pohárba sört nyomatunk), húzódjunk árnyékba, ne délben akarjuk elintézni minden hivatalos, ám halasztható ügyünket. Ha lehet, felejtsük el magyaros konyhánkat, s töltött káposzta meg pacal helyett talán friss, könnyen emészthető ételeket rakjunk az asztalra. És ami talán a legfontosabb, figyeljünk egymásra. Mondjuk tűnjön fel, hogy a velünk szemben pihegő is éppen úgy szenved a melegtől, mint mi, nem leszünk boldogabbak. És vegyük észre, ha egy idős asszony lába megremeg, amikor az úton szeretne átkelni.

Hogy ez túl sok feladat egyszerre, így nyáron, szabadságolások idején? Ja, kérem, nem könnyű az élet, s tanácsaim felsorolását még be sem fejeztem. Úgy vélem ugyanis: köszönetet is kéne mondanunk. Jelesül azoknak a fent már említett hölgyeknek és uraknak, akik munkájuk miatt nem engedhetik meg maguknak a sziesztázást, s gondoskodnak arról, hogy a nagy többség nyugodtabb körülmények között panaszkodhasson a melegre.

Ami meg egymás hergelését (jaj, ezt nem lehet kibírni!) illeti: ki mondta, hogy kánikulában ez kötelező házi feladat?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden határon túl

"Már kisírtuk magunkat az éjjel, de továbbra sem értjük, hogy nem lehetett bekerülni százhuszonnyolc… Tovább olvasom