Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Hol a lé?

"A szegediek 52 százaléka nem tud elutazni nyaralni, mert nem engedheti meg magának, nincs rá pénze. Az ellenzéki pártember az elfogulatlan, mert tudományos igényű szociológiai felmérés adatát „ragadja magához", pillanat alatt pártossá színezve a tényt."
A szegediek 52 százaléka nem tud elutazni nyaralni, mert nem engedheti meg magának, nincs rá pénze. Az ellenzéki pártember az elfogulatlan, mert tudományos igényű szociológiai felmérés adatát „ragadja magához", pillanat alatt pártossá színezve a tényt. Azt mondja vele: lám, milyen sok ember nyarát teszi tönkre a ránk zúdított rosszlét! Azt sugallja: kösz, gaz kormány, hogy itt senyvedünk, a többség, az 50 fokos aszfalton.
Mit mond a kormánypárti? Kis jóindulattal: fele-fele. És amikor 98 százaléknak eszébe se juthatott a nyaralás?

Mit mond az elfogulatlan szociológus? A lakosok 52 százaléka nem nyaral, 48 százaléka nyaral.

Szerény véleményem szerint jobb lenne, ha 98 százalék nyaralhatna. Vagy száz. Persze tudom, ez az ideák világa. De az már rögvalóság, hogy nyaralás és nyaralás között micsoda különbség bír lenni. Hiszen nyaralásnak számít, ha a szegedi család a panelbeli száz fokból kimehet a rokonék ásotthalmi parkosított hobbitanyájára egy hétre (hatan a tisztaszobában, napi főzés a nyári konyhában), és nyaralásnak számít egy maldívi üdülőszigeten eltöltött hét (a tengerre telepített légkondicionált szállodai szoba üvegpadlója alatt színpompás vízi lények suhannak).

Magyarán: annyira, de annyira viszonylagosak a dolgok!

A KSH által tegnap közzétett adatok nem vidámak, 8,6 százalékos inflációról, a reálkeresetek 6,8 százalékos csökkenéséről szólnak. Átlag. Tutira rosszabbul élünk, mint tavaly. Átlag. Ki mennyire rosszabbul – nem érdektelen kérdés, de ezt most hagyjuk.

Talán nem vagyok egyedül a gondolattal, hogy a saját keresetem értékének 6-7 százalékos csökkenését könnyebben viselném, ha biztosan tudnám: ez az ára, hogy valamivel kevesebben legyenek a nagyon-nagyon szegények. Az éhező gyerekek. Hogy valamikor a jövőben, amiért most megdolgozunk, nem azt a klasszikus piramisformát mutatja majd a társadalom, mint most: csúcson igen kevesek, legalant a legtöbbek. A megugrott inflációnál, reálkereset-csökkenésnél sokkal nagyobb baj, hogy a piramis átalakulásában, „előnyös deformálódásában" egyáltalán nem lehetünk biztosak. Csak fölmarkoljuk a több munkáért a kevesebb bért és nem lehetünk meggyőződve róla, hogy ésszerű célért fizetünk ésszerű árat. Mert ezt a tapasztalatot hozták nekünk az évek, amelyekben már magunk irányítottuk a saját sorsunkat.
Úgyhogy az a legkevesebb, ha kérdezzük: hol a lé?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hőség

"Ilyenkor az ember különösen hajlik a szkepszisre, még akkor is, ha éppen arról olvasok a hírek… Tovább olvasom