Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Hozomány

"Hét éve már, hogy volt a Nagy Döbbenet. Először 2000-ben derült ki viszonylag széles hazai néptömegek előtt, hogy a gyerekeink – minden ellenkező híresztelés dacára – szinte analfabéták."
Hét éve már, hogy volt a Nagy Döbbenet. Először 2000-ben derült ki viszonylag széles hazai néptömegek előtt, hogy a gyerekeink – minden ellenkező híresztelés dacára – szinte analfabéták. Nem egyszerűen az, hogy nem tudnak olvasni, bár ebben a „tudományban" is leszerepeltek; hanem az derült ki, hogy a temérdek ismeretet, amit az iskolában kínkeservesen, nagy erőbedobással, rengeteg idő elhasználásával, lemondások árán megtanultak, azt nem tudják használni – soha a jó életben!

Korábban kitűnően szerepeltek gyermekeink a különféle nemzetközi megmérettetéseken: úgy tudtuk, matekból magasan kiválnak a mezőnyből fényes homlokú kis tehetségeink és nagyon jók a természettudományokban is.

Mi a fene történt? – kérdeztük tanácstalanul hét éve. Azóta már tudjuk, hogy az OECD-országok által kezdeményezett, 2000 óta három évenként megismételt vizsgálat (az angol elnevezés betűszava a számunkra azóta is riasztóan csengő PISA) nem azt méri, mint az addigiak. Nem azt, hogy mennyire tudja a tantervben előírt fizikát a gyerek. Hanem azt, hogy a fizika – és egyéb – tudásával meg tudja-e oldani az életben bármikor előadódó problémákat.

A magyar gyerekek természetesen nem butábbak, mint mondjuk a finnek, akik rendre a topon végeznek ezeken a méréseken. Akkor? Nem azt, nem akkor és nem úgy tanulják a mieink, mint a finnek, alighanem a magyar iskola kevéssé alkalmazkodott a megváltozott világhoz. Nem azért, mert a tanítók-tanárok alkalmatlanok lennének a változásra-változtatásra. Hanem azért, mert ezt senki sem követelte meg tőlük. Finnországban – mondja egy szegedi szakértő, Csapó Benő egyetemi tanár – a hatvanas években volt a sokk, olyasféle, mint nálunk 2000-ben. Ott azonnal és komolyan hozzáláttak a változtatáshoz és így is egy emberöltőbe telt, amíg eredmény mutatkozott.

Mi hét éve csak sokkoljuk – egymást. Eredmény? Az iskolában töltött évek szinte „észrevétlenül" múlnak el a gyerekek fölött, nagyjából azt tudják alkalmazni a nagybötűs Életükben, amit otthonról, a családból hoztak. Szakszóval ezt úgy mondják: társadalmilag érvényes tudás. Amelyiküknek nincs ilyen „hozománya", azon nem segít az iskola.

És ez sokkolóbb, mint a legrosszabb felmérési eredmény.

Olvasóink írták

  • 11. Imre 2007. december 06. 09:30
    „Gondolat "szil" "melyik a nagyobb a +2 vagy a -3." véleményéhez: Kíváncsi lennék egy matematikus véleményére. Nem egyszerű dolog, az alkalmazás helyétől függő feladvány. Éppen az ilyen tisztázatlan rendszerösszefüggés feladványok nem életszerűek egy gyermek számára. Ez is a stressz kiváltója.”
  • 10. triatlonos 2007. december 06. 08:00
    „Nem csak a Kolompárokról van szó -talán náluk egy kicsit gyakoribbak a problémák - hanem ugy általában. Van pozitiv példa is, érettségizett Kolompár I. és Kolompár II. rendes tisztelettudó fiatalok, náluk egy gond van a lépcsőzetes munkakezdés, amennyivel később jönnek, annyival hamarabb mennek haza, ennek két oka van: 1. nem akarnak tumultust a buszon 2. vonzza Őket a családi fészek melege.”
  • 9. Kolompár Rómeó 2007. december 05. 22:12
    „Kiss Marika: Kolompárokról van szó, vagy a többség utódaival is sok a gond?”
  • 8. szil 2007. december 05. 19:09
    „Másfél éve Svédországban élek 3 gyerekkel, így van némi rá -látásom az itteni oktatásra. Egyszóval annyit mondhatok róla : tragedia. Az értelmesebbje már itt is kezdi kongatni a vészharangot. ( a 2003-as PISA felméréshez képest jelentősen romlott a teljesitményük- nem véletlenül) Ha válsazthatok akkor inkább az otthoni.
    Egy szempont van, hogy ne legyen terhelve a gyerek és teljesen stresszmentes környezetben nőjön fel. Tudásról senki nem beszél- nincs is. 9. osztályos matematika: melyik a nagyobb a +2 vagy a
    - 3. Ez azért túlzás! A legnagyobb baj, hogy az élet nem teljesen stresszmentes. Az első munkahelyi megterhelésnél összeroppanak , psychiátriai kezelésre szorulnak. Hónapokig, évekig vannak táppénzen huszonéves fiatalok. Psychiáterként komolyan megdöbbentem az itt tapasztaltakon.
    A megoldás valahol a kettő között van.”
  • 7. ditti 2007. december 05. 09:45
    „Igaza van Kiss Marika!
    A szülők nagy része azt vallja, hogy az iskolának kell megnevelnie a gyerekeket. Ez nem igaz, minden gyerek olyan lesz, mint amilyennek nevelik, amilyen példát lát otthon. Persze a genetika sem másodlagos, de ha otthon a gyerekkel foglalkoznak, este olvasnak nem TV-t néznek és számítógépeznek akkor az iskolában sokkal könnyebben veszik az akadályokat.
    Viszont az is biztos, hogy a Nemzeti Alaptantervet alapjaiban kellene megváltoztatni! Az életre kellene nevelni a gyerekeket nem pedig a lexikális tudást erőltetni.
    Sajnálom a mai pedagógusokat, mert nagyon sok nehezen kezelhető, lelkileg sérült gyerekkel kell megbírkózniuk, közben pedig ami a dolguk azt nem tudják ellátni.
    Remélem a kormány legújabb terve a szabad iskola választással kapcsolatosan nem valósul meg. Az aki jó képessű ugyanúgy lehetőséget kell kapjon arra, hogy a képességeinek megfelelő oktatásban részesüljön. Ha ezeket a gyereketet összekeverik a viselkedési zavarosokkal akkor túl sok jót ne várjunk az iskolákban.
    Az esélyegyenlőség mindkét irányba valósuljon meg!”
  • 6. Holler Ferencné 2007. december 05. 09:36
    „Két gyermekem mellett sokszor éreztem azt, hogy nem az életkoruknak megfelelő anyaggal kell megbírkozniuk, viszont sok mindent nem tudtak, amit tudhattak volna adott korban. Az egyik azóta külföldön középiskolás, de itt jól hasznosítja MOST azt, amit már otthon 6-7. osztályban tanultak! Itt tehát 16 évesen kell megtanulni azt, amit otthon már 12-13 évesen számonkértek tőle.
    Persze itt sem minden tökéletes. Örülök, hogy a továbtanulási gondok már nem otthon értek és érnek majd bennünket, a másik pedig már felnőtt.Nem szeretnék újra a papírboltokban nyomulni mindenféle korongok és pálcikák után....”
  • 5. Kiss Marika 2007. december 05. 09:22
    „Mint gyakorló tanár szólok hozzá a támáhot. Sajnos oda jutottunk, hogy az órák nagy részén fegyelmeznünk kell és nem tanítani. A gyermekeinket nagyon nehéz motiválni, nincs bennük kitartás az első nehézség láttán elkedvetlenednek.
    Sok a figyelemzavaros, viselkedészavaros, neveletlen gyermek. nagyon sajnálom azt, hogy a szülők többsége ellenséget lát bennünk és ezt a nézetét a gyermeknek is átadja. Ilyen közegben sok mindent lehet, de tanítani a legkevésbé.”
  • 4. Vörös Imre Flórián 2007. december 05. 09:02
    „A gyermekek tudatát, természetes környezetéhez való kapcsolatát, beilleszkedését éppen a meggondolatlanul ráerőltetett fogalmak, lexikális adatok manipulálják. Egyébként az imént olvastam ezen lap online kiadásában Kancsár Tímea tegnapi, "Élni tanulnak az iskolások az új típusú tanórákon" című írását. Íme, ez az élő bizonyíték előbbi véleményemre. Figyelmükbe ajánlom.”
  • 3. .suhym. 2007. december 05. 08:54
    „" a 2001-ben, az alsó tagozatosok olvasástudását mérő PIRLS-vizsgálat során a magyar 10 évesek kitűnően, jóval a nemzetközi átlag felett teljesítettek"/ www.mno.hu/

    A természettudományi tárgyak óraszámának csökkentése, és az olvasókönyvek szószámainak korlátozása biztos haladás a további butítás felé!
    Aztán majd a következő felmérésnél lehet "sipákolni", hogy valamit nagyon elQ...tunk!!!:((

    A cél? Minél butább a nép, annál inkább manipulálható!!!”
  • 2. Vörös Imre Flórián 2007. december 05. 08:21
    „A probléma megoldása nem pénzkérdés, sokkal inkább metodika. Vissza kellene térni a jó ötven évvel ezelőtti módszerhez, amikor mi az általános iskola első két évében a tanórákon hangosan olvastunk egyikünk a másik után, gyakori volt a tollbamondás, az egyszerű számtan. Senki nem akarta teletömni fejünket egymástól logikailag teljesen elkülönülő fogalmak szénakazlával a nyolcadik tanév végére, hogy alkalmasak legyünk matematikusnak, biológusnak, atomfizikusnak, földrajztudósnak, tudománytörténésznek és a többi és a többi további tanulmányaink során. Mindenre majd eljő a későbbi alkalom, amikor majd helye lesz az egyes tudományágak tanulása közben megérteni a specifikus fogalmak rendszerösszefüggéseit. Az élet tanított meg rá, hogy egy gépészmérnök autentikusabban érti Newton mozgástörvényeit, mint a fizikus. A helyzet "tragikomikuma", hogy a fizikusok éppen emiatt nem ismerték fel eddig egyetlen létünk objektív megoldását. E fórum nem alkalmas mindezt kibontanom, kérem, ennek figyelembe vételével értékeljék eme hozzászólásomat.”
  • 1. nagyist 2007. december 05. 06:57
    „Sajnos azonban a trend nem lesz jobb, ha arra gondolok, hogy a mostani óvoda- és iskolabezárások mennyire "javíthatják" a helyzetet.
    Ehhez bizony invesztálni kell(ene) a tanulmányokba (is), de nem
    a szülőkre kell hárítani a költségeket! Itt nagy problémák vannak államszinten, amit "fentről" kezdeményezve kell(ett volna) megoldani
    kb. 2000-től.

    Az lesz a legegyszerűbb válasz majd az egészre, hogy "nincs rá pénz".
    Akkor hova is megy az a rengeteg adó meg járulék?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jár nekünk a jobb

"...a józan ész azt mondatja: nem sok realitásérzékről tanúskodik a kórházi étkeztetés változásával… Tovább olvasom