Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Hozzánk tartoznak

"Biztos vagyok benne, lelkük van a köztéri óráknak, lakjanak bár templomtoronyban, városháza csúcsán vagy egy oszlop tetején."
Észre sem vesszük őket a szürke hétköznapokban. Tudjuk, hogy ott vannak, teszik a dolgukat, többé-kevésbé jól, akarom mondani pontosan, ám ha történik velük valami, megállnak, sietnek, késnek, az rögtön feltűnik. Igen, szándékos a megszemélyesítés, biztos vagyok benne, lelkük van a köztéri óráknak, lakjanak bár templomtoronyban, városháza csúcsán vagy egy oszlop tetején társbérletben egy régen lejárt reklámtáblával.

Néha persze felpillantunk rájuk ellenőrzésképpen, ám akkor is mindössze azt konstatáljuk, megvannak, jól vannak. Ha viszont „megbetegszenek", napokig szolgáltatnak témát nekünk: mi lehet velük, mikorra gyógyulnak meg, aggódunk, szomorkodunk, mint egy kedves rokonért, aki kórházba került. A hevesebbje még politikai machinációt is képes a megállásba, a pontatlanságba belelátni, pedig lehet, hogy csak arról van szó, alaposabb karbantartást igényel a szerkezet, mint azt először sejtették gazdái.

Amikor pedig kiderül, végképp megálltak, szabályosan belehalunk, s „mindent" megteszünk feltámasztásukért. Aztán szépen lassan megszokjuk, elnézzük, hogy nem járnak, és naponta csak kétszer mutatják a pontos időt, vagy hogy örökké pontatlanok. A végső traumát a mutatók leemelése jelenti. Onnantól már tényleg csak reménykedni lehet, hogy egyszer hátha. Aztán ez a hátha is elfogy. A rókusiak mióta is bíznak abban, hogy egyszer újra élettel telik meg templomuk tornya? Lassan többen vannak azok, akiknek mutatótlanként természetesek a fehér tornyok, mint azok, akik emlékeznek arra az időre, amikor a fehér tornyok tetején is volt bizonyítéka a percek múlásának.

De az egészben az a legszebb, hogy ma már számtalan helyen és módon adják tudtunkra, mennyi a pontos idő, mégis a köztéri óráink „időtlensége" valahogy jobban bosszant minket az átlagosnál. Talán azért, mert nagyságukkal, méltóságukkal, eleganciájukkal sokkal fontosabbak nekünk, mint azt valaha is gondoltuk volna. Emlékek fűződnek hozzájuk, amiket az örökké múló percek éltetnek. Ám ha a percek tovatűnése – legalábbis ott – megáll, akkor könnyebben illanhatnak el az emlékek is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jó szelet!

Milyen jól járt az, aki 310 forintos eurón vette fel a devizahitelt autójára, most meg csak 290… Tovább olvasom