H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
Egyetértek.
1987-es télre nagyon is élénken emlékszek, bár csak 8 éves gyerek voltam. Földszinten laktunk, édesapám az erkély korlátján átemelt, és beleengedett a hóba. Mondani sem kell, nem láttam semmit, csak azt a megnyugtató fehér színt bármerre is néztem. Délután megjelent a házmester egy dúrógéppel, és eltakarították a havat. Húgommal csak álltunk, és nem értettük a felnőtteket. Miért tesznek tönkre minden szép dolgot, pedig mi az udvarra hólabirintust terveztünk! A gyerekek sokkal okosabbak a felnőtteknél. Úgy látják a dolgokat, ahogy vannak.
A jelenlegi helyzetről annyit, hogy minden nap gyalog vagy biciklivel megyek a munkahelyemre. Gyalog ilyen körülmények között egy óra oda, egy vissza. A buszmegállóban elnézem sok honfitársamat, ahogy vacogva és bosszankodva lesik a buszt, de az csak nem jön. Csak annyit kellene tenniük, hogy a legrövidebb útvonalon elindulnak a munkahelyükre. Fél óra séta (még ha bukdácsolva is), és ott is vannak. Legtöbbjüknek jót is tenne fél óra gyaloglás. Legalább… Tovább olvasom »
Asszem ö is Nemetböl ir, de nem meri vallalni...
:)
Köszönöm! Megkérdezhetem, hol van az a "nálunk"?
Kedves András, ez nagyon szép volt. Különösen a cikk vége. Eszembe is jutott rögtön Tóth Árpád és (szerintem) leggyönyörűbb verse, a Lélektől lélekig.
Kitartást a havazáshoz, kedves szegediek, bár nálunk az idén incs ilyen kemény idő, lélekben veletek vagyunk.
Szép és csak szebb napokat! (A képeitek nagyon szépek, köszönet érte! Legalább látjuk, hogy vagytok.)
hirdetés
