Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Hulla-fejadag

"Tény, hogy undorok a haláltól. Minden fajtájától. A kegyes haláltól is. A gyilkolástól is. Fájdalommal mondom, fejadagot szállít mindegyikből a televízió..."
Nagyon nemszeretem téma következik. Megint szembeállok a förgeteggel. Mert ha senki nem nézné, ha át nem kalibrálódott volna az emberek feje erre a kottára, kevesebb lenne belőle. Tény, hogy undorok a haláltól. Minden fajtájától. A kegyes haláltól is. A gyilkolástól is. Fájdalommal mondom, fejadagot szállít mindegyikből a televízió, és akár az infláció, nem is kúszik, de dörömböl fölfelé. Valóságos hullagyárrá változott.

Fejszámolóművész vagy bűvész kellene ide. Listát kaptunk a minap a kábelkiosztásról. Megszámolnom se kell, sorszámozva van: hatvannyolc a tétel. Csak azt nem tudom, mennyivel kell szoroznom, ha meg akarom tudni, összesen hány hullát akarnak házhoz szállítani. Vannak ugyan istenáldotta természetfilmek is, de hovatovább arra megy ki a játék itt is, hogyan öli meg az oroszlán, a tigris, vagy a hiénakutya-
csorda az ártatlan növényevőt. A vizekben is ott a veszedelem. Az átokverte krokodil a sztár, meg a tengeri ragadozó. Tudom, hogyne tudnám, úgy van megalkotva ez a világ, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, és ez nem csak a halfélékre érvényes, de ami sok, az sok.
Szelíd történetek, ezer izgalommal? Ugyan, kérem!

Föl szokták panaszolni tudományosnak mondott műsorok is, hogy a ma emberének nincsen közvetlen halálélménye, azért fél a haláltól. Parancsként következik ebből, hogy adagolni kell neki a látványt, hadd szokjon hozzá. A beteget utolsó óráiban intézetbe viszik, és orvosok kezére adják. Kórházi ágyat is nehéz elképzelni manapság becsövezett beteg nélkül. Az utolsó szó jogán kinyögött elkövető nevét várják tőle, nem mást. Furfangos és jóságos zsaruk szükségeltetnek hozzá, tálalják is őket szakadatlan, hogy testközelből mutathassák be a kinyomozni való kivégzéseket.

Szilaj undoromban inkább a számítógépet szoktam verni esténként, de amikor belefáradok már, bemegyek és lerogyok a borzalmak masinája elé. Végre megint egy hulla! Vagy már a halottasházban hajtják föl a tepsiben fekvő orcájáról a fehér lepedőt, hogy azonosítani tudják, vagy terrorlegények és elhárítók tolják előre pisztolyukat. Olyan párbajokat közvetítenek, rozsdás vasak telepéről, szuperházak „alagcsövei" tájékáról, karácsonyi csillagszórás-számba is elmenne.

Hogy nem tudna hozzászokni a ma embere az elmúláshoz? Úgy megszokta már, markában a távkapcsoló, meg se áll, amíg ilyesmit nem talál. Át van programozva a világ Kamcsatkától Tűzföldig. Üldözésmániák is belekeverednek, nemi erőszakkal is fűszereznek – én pedig lehunyom szemeimet, és elalszom.

Erre aztán mondhatják, nekem is fölösleges volt föltalálni a televíziót. Pedig, istenuccse, tizenöt évig nyomtam is neki a gombot.

Olvasóink írták

  • 1. manci 2008. július 23. 09:15
    „Ez, persze nem csak nálunk van így. Nem csoda, hogy Amerikában lőnek, Angliában késelnek a kamasz gyerekek. Nálunk még "csak" verekszenek.
    Jó lenne, ha nemcsak az derülne ki a tévéből (moziból, számítógépes játékokból, stb.), hogy hogy lehet meghalni, hanem az is, hogy hogyan lehet élni.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lemaradásban

"Szerencsére Szegednek továbbra is jó a híre – no nem a munkalehetőséget hiába kereső… Tovább olvasom