Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Idusa, tizenötödike

"Mi március idusa? Március tizenötödike, mindenki tudja. Azt azonban mégsem tudja mindenki, hogy idusa a régi rómaiak időszámítása szerint olykor tizenharmadikára is eshetett. Most úgy vagyunk vele, jó lenne, ha az idei idusa tizenharmadika lenne, mert akkor már túl lennénk ezen az ünnepen..."
Mi március idusa? Március tizenötödike, mindenki tudja. Azt azonban mégsem tudja mindenki, hogy idusa a régi rómaiak időszámítása szerint olykor tizenharmadikára is eshetett. Most úgy vagyunk vele, jó lenne, ha az idei idusa tizenharmadika lenne, mert akkor már túl lennénk ezen az ünnepen, amit mindenáron meg akar rontani a napi politika, melynek az ünnephez az égvilágon semmi köze. A pártpolitika az egy dolog, az ünnep, a nemzeti ünnep – az egész nemzet ünnepe – az egy egészen másik dolog. Miként lehetséges: magyartól tart a magyar?

Mi ez a nemzetfelező igyekezet? Kinek jó, hogy ha bármiféle, a nemzet egészének erejét igénylő feladat elé kerülne az ország, akkor lehet: csak az egyik fele tenne meg mindent a célért? A másik fele ellendrukkolna: „Csak ne sikerüljön nekik!..." Sokáig az atomot is oszthatatlannak tekintették, majd kiderült, igenis tovább osztható. Most ugyan úgy tudjuk, megvannak a részegységek, melyek tényleg oszthatatlanok –, de nincs rá garancia, azok már valóban nem bonthatók mind kisebb és egyre kisebb részecskékre, míg szét nem forgácsolódik, szét nem porlik, semmivé nem válik az egész...

Szerencsére – a szerencse: kulcsszó; hogyan is mondta Zrínyi?, „jó szerencse, semmi más?" –, tehát szerencsére mi nem régi rómaiak vagyunk, akiknél akár tizenharmadika is lehetett idusa, amely tizenhárom köztudomásúlag szerencsétlen szám – hanem mai magyarok. Nálunk idusa tizenötödikén van, s nem lehetünk olyannyira pechfógelek, hogy saját magunk akarjuk elősegíteni a szétforgácsolódást. Pont most segítenénk elő, mikor végre a jó oldalon állunk, és végre nincs sehol külső ellenség? Vagy talán épp ezért muszáj erőnek erejével belsőt kreálni? Hisz ez luxus, ezt nem engedhetjük meg magunknak!

Vagy ha úgy látjuk, igen – ne most döntsük el. Döntsük el bármikor máskor, csak nem most. Most ünnep van, az ünnepen ünnepeljünk, élvezzük a mámoros és mámorító tavaszt, a föld-vízillatú levegőt, a napsugarat – ha esik, akkor az esőt –, és ha haspólós lány megy el mellettünk az utcán, csak annyira forduljunk utána, hogy idejében vissza tudjunk fordulni, mert máris jön a következő; és ügyeljünk: kocsányon lógó szemünket még vissza tudjuk gyömöszölni helyére. Örüljünk tizenötödikének.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sakkoznak

"A Csongrád megyei városokban sakkoznak a beszédmondókkal – és aligha van ez másként más… Tovább olvasom