Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Ignác bácsi macskái

Meg nem tudnám mondani, hány éve kerülgetjük egymást. Biciklit teker ő is, azon járok magam is, kertbe menet, kertből jövet, csak köszönünk egymásnak. A minap beszédbe is elegyedtünk. Az ő utcájukba vetődtem.
A kerítés tövében ünneplőbe öltözve álldogált Ignác bácsi. Nekem is bácsi, és ráadásul termete is tetemes. Azt kérdezte, át tudna-e ő is menni ahhoz a megállóhoz. Meglehet, szikkadt nyárban készült az aszfaltburkolat terve, vagy csak az építők felejtették otthon nikkelezett szemmértéküket, de tény, a kis utca két végéből az összes lé a közepére folyik össze, és ott megáll. Most ő se biciklivel jött, szandálban volt, intettem, ne próbálkozzon. Szóval való aranyoskodása azonban magyarázatot adott.

– Tisztára nyald ki, kicsi cicám!

Macskáját etette tulajdon kerítése mellett. Ünneplőben. Ennyire fölfordult volna a világ?

Az egyik fölfordulás, hogy az asszonynépek – majdnem fehérnépeket mondtam – tisztes szokása a macskafélék táplálása. Írhattam már két anyókáról, akik naponta kocognak nagy szatyrokkal a másik utca másik sarkára seregnyi macskát etetni, összes szaporulatukkal. A férfiak inkább a kutyákat istápolják vagy fenékbe rugdossák. Ez a derék ember fölvette volna az asszonytempót?

Azt mondja, eladta a kertet. Elég volt neki, bajlódjon vele más. És itt maradt ez a szerencsétlen macska, talán el is pusztulna házhoz-kerthez ragaszkodásában, ha nem hozna neki. Én meg hozzá teszem szépen, látván ellágyulását, a nosztalgia is táplálja benne a lelket. Ha már be se mehet egykori tulajdon kertjébe, legalább beleshet a kerítésen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lapos-sztori

"A Laposon ezúttal szerencsésen alakultak a dolgok, az elszabadult jármű senkin nem ment keresztül,… Tovább olvasom