Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Ilonka néni és a vak tüzér

JEGYZET - "A legszörnyűbb az, hogy miközben a jóérzésű ember megdöbben, kiderül: még csak tévedésről sincs szó."
Nehezen talál az ember szavakat, amikor olyan tragédiával találkozik, mint amilyen a szegedi Zsiga házaspáré. Amelynek hölgytagja, noha nem tud egyedül felöltözni, az illemhelyet is csak segítséggel használhatja, a nevét sem tudja leírni súlyos Alzheimer-kórja miatt, papírjai szerint mégsem számít teljesen munkaképtelennek. Így ellátásra sem jogosult. Az 59 esztendős Ilonka néninek tehát, nincs mese, dolgoznia kellene. Kíváncsi lennék, az illetékesek milyen munkahelyre gondoltak.

Erről az a régi történet jutott eszembe, amelyet fiatal koromban hallottam, amikor még kötelező volt a sorkatonai szolgálat. Egy vak fiatalember – nyilván adminisztratív tévedésből – behívóparancsot kapott. Amikor a seregnél rájöttek a hibára, elnézést kértek tőle, mehetett is haza – egy év múlva azonban megismétlődött a malőr, újra behívták. A fiatalember, nyilatkozva az esetről, azt mondta: ha így járt, most már nem akar hazamenni a laktanyából, ragaszkodik a katonáskodáshoz. S ha egy kérése is lehetne, tüzér szeretne lenni.

Ilonka néni történetében a legszörnyűbb az, hogy miközben a jóérzésű ember megdöbben, kiderül: még csak tévedésről sincs szó. A házaspár közben nyomorog, a gázt már kikapcsolták náluk, hó végén egy vasuk sincs – és nem azért, mert soha életükben nem tanultak, nem dolgoztak. Ilonka néni egykor textiltechnikus volt, megbecsült középvezető, férje talán még most is térképészként dolgozna, ha nem kellene már jóformán minden percét a felesége mellett töltenie. A munkaképtelenség fokozatát megállapító határozat ellen persze bírósághoz lehet fordulni – de minek? A per kimenetele, minthogy minden a jogszabályoknak megfelelően történt, kétséges, az viszont kétségtelen, hogy az eljárás időigényes és drága volna.

A legegyszerűbb megoldás talán az lenne erre a lehetetlen helyzetre, ha Ilonka néni is elmenne tüzérnek. A férje, mint egykori térképész, segíthetne neki a célzásban – attól tartok, az első célpontjuk már meg is volna.

Olvasóink írták

  • 1. csonakos 2013. július 22. 09:46
    „Ez a jegyzet egy sikertörténetet mutat be! Visszavezeti az Orbánkormány a rokkantakat a munka világába!
    Csak csendben megjegyzem, másokkal is ilyen embertelenül bánnak el!
    Vajon, mi lehet az a célpont amire elsőként lőnek? - vagy inkább ki?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Párbajok

"Dühből és vakhitből vagy éppen könyörtelen és megfontolt számításból, de valahogy mindig ugyanaz születik: széthúzás." Tovább olvasom