Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Ingatag ingázás

"Az állásvesztéssel ijesztgetett ingázó pedagógus képe fölvethet egy másik szakállas problémát: ingázó általános iskolás diákja után a lakóhely önkormányzata fizessen az iskolát fenntartó településnek. Mert egy kisiskolás diák tanulási költségeinek csak 60 százalékát fedezi az állami normatíva, a többit az iskolát fönntartó önkormányzatnak a saját bevételeiből kell kiszorítania. "

Lokálpatriotizmusnak álcázható, illetve az utazási költség megtakarításával indokolható, mégis jogsértés, ha a munkahelyi vezető régi munkatársát csak azért cseréli helyben lakóra, mert az utóbbi nem ingázik. Az ingázás ugyanis áldozatvállalás, s persze kényszer is – nálunk. Mert a világ gazdagabb felében természetes, hogy húsz-hatvan kilométert utazgat naponta a munkavállaló. Igaz, az is magától értetődő, hogy egy jobb munka kedvéért könnyedén lakóhelyet változtat.

Ezt nevezik mobilitásnak, amit a magyar a mai gazdasági viszonyok közepette nem engedhet meg magának. Inkább utazik. Szeged és Vásárhely között egy átlagos hétköznapon 83-83 (közte 36 átmenő) járat közlekedik, így akár ötezer ember is utazhat – autóbusszal. A csuklósokra kapaszkodók között persze számos továbbutazó is akad, így a két megyei jogú város között ingázók száma kétezerre becsülhető. Egy másik irányba, például Makóra hétköznap 63-63 (közte 20 a kisvároson áthaladó) autóbusz közlekedik, s körülbelül ezer diák és felnőtt ingázó utazik. Az ilyen utazgatók közül nem egy lemond a költségtérítésről, s más juttatásról is, csak hogy megőrizhesse munkahelyét.

Mert kincs a munka. Sőt: iskolabezárás idején értékessé lesz a korábban lenézett, jórészt hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó iskolában is a pedagógusi állás. Mondván: mindegy miből, de élni kell. Itt és most érvényesül a svédországi modell, amit számomra az az ismerős jelenít meg, aki diplomásként az északi ország egyik ládagyárában takarít, s jól él – anyagilag.

Az állásvesztéssel ijesztgetett ingázó pedagógus képe fölvethet egy másik szakállas problémát: ingázó általános iskolás diákja után a lakóhely önkormányzata fizessen az iskolát fenntartó településnek. Mert egy kisiskolás diák tanulási költségeinek csak 60 százalékát fedezi az állami normatíva, a többit az iskolát fönntartó önkormányzatnak a saját bevételeiből kell kiszorítania. Egy tanévben ez Szegeden diákonként akár 100-200 ezer forint is lehet. A nagyváros általános iskolásai közül legalább 800 más településen lakik.

Nem csak az emberi esendőség lepleződik le most, hogy reformot kiáltva hozzányúlnak az oktatáshoz. Láthatóvá lesz az egész rendszer sebezhetősége.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megy tovább a hajó

". Most azonban kitartóan kapaszkodom, a mélységes Alföld tetején, már látni vélem, lelki szemeim… Tovább olvasom