Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Iónok, dórok, droidok

"A rendszerváltozás után volt néhány év, amíg attól lehetett tartani, hogy a piaci kényszer miatt a kultúra állami fenntartása összeomlik. Mostanra kiderült, a szabadság bővített a kulturális kínálaton, több könyv jelenik meg, több hangversenyt rendeznek - de kevesebben olvasnak, és kevesebben járnak koncertre."
Van abban valami meghasonlott és kitartó, ahogyan Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapján ünnepeljük a magyar kultúra napját. A világot finoman szólva hidegen hagyja már a klasszikus kultúra és a hagyományok eszménye, a magyar művelődés történetén átviharzott majdnem kétszáz év, és ezek egyikében az elhurcolt Radnóti Miklós hazaírta azt a verssort, hogy „Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?". A kultúránk is olyan lett, akár a köztéri szobraink: egy nyugat-európai televízió stábja figyelt fel arra, hogy a magyar emlékművek alakjain mennyi kivont kard, ágaskodó csataló, hősiesen emelt zászló, tragikus alak és lemondó szomorúság vonul végig. S mégis, a vívódások és a veszteségek ellenére Kölcsey Parainesise óta fennmaradt abból a hitünkből valami, hogy a kultúrember lelkiismerete a közösség összetartója. Ahogyan Széchenyi István írta: „Minden kifejlődés, erő, érték és szerencse legmélyebb sarkalata a kiművelt emberfő."

Vass István költőről, és a zsidóüldözés napjaiban őt rejtegető Ottlik Gézáról mondja egy történet: a budapesti bombázás idején annyira belemerültek a témába, miszerint jó író-e Somerset Maugham, hogy a légiriadóról megfeledkezve folytatták vitájukat, míg mindenki az óvóhelyre menekült. Talán könnyebb megválaszolni azt, hogy az irodalom életbevágóbb-e, mint a hulló bombák, könnyebb, mint azt megmondani, hogy a hétköznapi hajtás, a munka utáni tompult fáradtságban Nádas Péter új könyvét olvassuk-e, vagy adjuk át magunkat a tévés a gombcsattogtatás kulturális élményének.

A rendszerváltozás után volt néhány év, amíg attól lehetett tartani, hogy a piaci kényszer miatt a kultúra állami fenntartása összeomlik. Mostanra kiderült, a szabadság bővített a kulturális kínálaton, több könyv jelenik meg, több hangversenyt rendeznek - de kevesebben olvasnak, és kevesebben járnak koncertre. A magyar emberek közel feléhez nem jutnak el a kulturális értékek, amíg egy héten majdnem 19 órát tévézünk, addig könyvet csak a magyarok fele olvas, heti 5,5 órában. A tévézéssel beköszöntő képkorszakban Kölcseyre hivatkozni a magyar kultúra napján - már-már korszerű abszurditás. A gyorsan termelődő és fonnyadó képi közhelytömegről, a show-műsorok és rajzfilmek leegyszerűsödő jellemalkotásáról leginkább a tanárok tudják megmondani, hogy mennyire szegényíti a gyerekek jellemérzékenységét. Eszmények helyett nem marad más, mint az erőteljes énkultúra, amely versenyképes ideig-óráig, de semmilyen értéknek és szerencsének nem lesz „legmélyebb sarkalata".

Apropó Kölcsey és görög eszmény. Egy általános iskolai történelemdolgozatból való az alábbi bájos elszólás. A kérdés: sorold fel az ókori görög törzseket. A válasz: iónok, dórok, droidok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katonahalál

"Egyetlen perc alatt rátört csütörtök este Magyarországra a döbbenet. A televíziós és rádiós… Tovább olvasom