Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Istenünk, a reklám

"A híres-neves kopáncsi csárdának is volt neve, ahogy az összes útszéli becsületsüllyesztőnek is. Ki nem mondanám, nem tálalni való. Azt akarom csak mondani, neve volt a reklámja. Azt meg hozzá tenném, hűlt helye előtt autóztunk el éppen, amikor mondja ismerősöm, a tévében legjobban a reklámfilmeket szereti. Mit felelhettem volna? Pedig időnként egészen normálisnak látszol."
A híres-neves kopáncsi csárdának is volt neve, ahogy az összes útszéli becsületsüllyesztőnek is. Ki nem mondanám, nem tálalni való. Azt akarom csak mondani, neve volt a reklámja. Azt meg hozzá tenném, hűlt helye előtt autóztunk el éppen, amikor mondja ismerősöm, a tévében legjobban a reklámfilmeket szereti. Mit felelhettem volna? Pedig időnként egészen normálisnak látszol.

A minap hallom, éjszakába nyúló estet rendeznek a reklámfilmeknek, Reklámzabálók címmel. Az egyik következtetés belőle: lám csak lám, a reklámnak is kell a reklám, nemcsak a rossz bornak. A másik: jó komám, remélem, itt eltelhettél volna.

A bebábozódó hernyó nem szövi magát annyira körül finom szövedékkel, ahogy bennünket körülvesz a reklám. Képben és hangban, átokverte betűben. A legsilányabb filmnek is lehetnek érdekes pillanatai, mit ád Isten, azonnal berobban a hirdetés. A kereskedelmi tévékre értem ezt, de kergeti a pénzt a többi is. (Akinek a pénz az istene, arra a bibliai példát szokták fölemlegetni. Az aranyborjút imádja. A pusztában vándorló Mózes népe, bár mannán élt, mégse lehetett koldusszegény. Aranyait összeadva aranyborjút öntetett, imádás céljából.)

Ki nem mondhatom, mennyire szánom munkabíró, szellemdús kollégáimat. Összes agytekervényüket keresztre feszítve kárhoztatják kínpoénokra. Hány Isteni színjáték telne ki ennyi elprédált tehetségből! A mi családunkban mindenesetre azonnal elkezdi nyomogatni sorozatlövő csatornaváltónkat valaki, és megesik, hogy vissza se talál az eredeti barázdába. Önmagát csonkítja a műsor, ha megszakad a busás haszon reményében. Szánalmamról biztosíthatom csupán.

A legmocskosabb hernyó is a pillejövő álmába szenderül bábjában, de nem hiszem, hogy mi valaha is ki tudunk bújni a mienkből. Járnak a buszok és villamosok, reklámba vannak öltöztetve azok is.
Újabban belül is.

Bennük is ott a képernyő, és reklámot zúdít ránk, akár az orvosi rendelők és kórházak várószobáiban. Valaki azt hiheti, ott vagyunk leginkább sebezhetők. Én meg azt mondom megkövesedett maradiságomban, ezért aztán végképp fölösleges volt föltalálni a képernyőt.

Mintha úgy emlékeznék, a vonatokon valamikor megtiltották a hangos rádiózást. Jóval a dohányzási tilalom előtt. Mi lett belőle? Villamoson és buszon utazik már a reklám is. Igaz, soha nem bliccel, jegyét előre megváltották oda-vissza. Sok a baj a mindenféle utassal, ez meg folyamatosan tejel. Szegedet átszeli az a járat, amelyiken napjában utazom, könyökömön jön ki az összes filmbetét, és a kísérő duma. És még csak azt se mondhatom, hagyjanak nyugodtan utazni, mert én ingyen járok, az pedig pénzt hoz a konyhára. Nyugodjak otthon, vágnák rá hamisítatlan pénzvadászatukban.

Be vagyunk kerítve, kedves híveim! Szívesen beterelnék egy teljes szerelvényt a következő Reklámzabálókra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Büdös arany

"Mit csinál? Magyarán szólva: pénzt a szarból. És bár ez utóbbi egyáltalán nem delikátesz, nem… Tovább olvasom