Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

Ízbiznisz

"Lehet-e annál savanyúbb képet vágni, mint amikor az édes gyümölcshöz szoktatott magyar apa beleharap a ki tudja, honnan érkezett, de garantáltan kényszerérlelt, vízízű szamócába."
Lehet-e annál savanyúbb képet vágni, mint amikor az édes gyümölcshöz szoktatott magyar apa beleharap a ki tudja, honnan érkezett, de garantáltan kényszerérlelt, vízízű szamócába. Nekem még nem sokszor sikerült. Persze ettem én már fanyalogva festményre kínálkozó külhoni almát is, ami sajnos mégsem egy művész által megfestett csendélet, hanem a piaci kínálat része lett. Így került a „műalma" az én kezembe, majd számba is, és újfent meg kellett állapítanom: a magyar gyümölcsnél, zöldségnél nincs finomabb.

Vagy mégis? Boltjainkat, piacainkat járva egyre többször munkálkodik bennünk, magyar ízekhez szokott magyarokban – különösen hónap vége felé járva – ama közgazdasági tétel, miszerint egy áru értéke számos tényezőtől függ. Ezek közül csupán egyetlenegy maga a zamat. Márpedig ha az ízlelőbimbóinkat csiklandozó, hogy azt ne mondjam, kéjes mámorba ejtő gyümölcs akár harminc százalékkal is drágább, mint a külföldről behozott, pénztárcánkat tapogatva eszünkbe jut a másik, csöppet sem elhanyagolható, s értéket befolyásoló elem, amit árnak hívnak.

Ilyenkor aztán széttárjuk kezünket, engedünk keveset elveinkből, keveset paprikás-paradicsomos-szamócás nemzeti önérzetünkből. Kiszámoljuk, mennyit spórolunk, ha külhonival lepjük meg a családot, s lehet az a barack, szőlő, körte akármilyen színű trikolórral pántlikázva, már dugjuk is a szatyrunkba.

Pénz körül forgó világunkban miért is hisszük, hogy majd éppen az ízlést nem befolyásolja az ár? Nyitott gazdaságunkban, ahol azt sem tudjuk, honnan érkeznek és hova szaladnak tovább a kamionok, mit, kitől és kinek szállítanak nagy doboztestükben, egyre inkább el kell fogadnunk, hogy nemzetközi lesz a piac a Mars téren éppen úgy, mint a csillogó pesti vásárcsarnokban. És persze nem csupán a ruha-, a cipő-, az illatszerosztályon.

Ja, s el ne feledjem: nemzetközi a fent említett piac Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Madridban is. Tehát miközben morgolódunk, ha a magyar terméket külföldi szorítja le a polcról, gondoljunk talán arra az angol, francia, belga, spanyol háziasszonyra is, aki meg akkor csóválja a fejét (már ha csóválja, merthogy őt sokkal hamarabb szoktatták a nyitott világhoz is, a nyitott piachoz is), ha magyar terméket kap le a pultról. Mert a dolgok rendje szerint ő is hazai ízekhez szokott, a sajátját dicséri, s nem igazán érti: miért is díszeleg magyar termék az ő boltjában.

Márpedig díszeleg, s mi, magyarok azt szeretnénk, ha gyümölcseinkkel, zöldségeinkkel, s ki tudja még, milyen zamatos, illatos hungaricummal mi is meghódítanánk a világot. Akkor viszont nincs más út, mint versenyre, magyar, s találjuk ki végre, hogyan lehet a mi termékünk olcsóbb, szebb, ha már egyszer annyira finomat kínálunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

''Sudár magas…''

"Nem tudom már, mióta nyögdécselem bele a nagyvilágba, hogy a betű mindenhová eljut, ahová nem… Tovább olvasom