Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Játszmák

"Nagypéntek késő délutánján részletes orvosszakértői vizsgálatok nélkül, néhány órával a tragikus mindszenti eset után kijelenteni, hogy megvan a kórházreform első áldozata – több mint kockázatos politikai játszma kezdete lehet."
Nagypéntek késő délutánján részletes orvosszakértői vizsgálatok nélkül, néhány órával a tragikus mindszenti eset után kijelenteni, hogy megvan a kórházreform első áldozata – több mint kockázatos politikai játszma kezdete lehet. Az elmúlt évtizedek legnagyobb vihart kiváltó ügyében, a betegcsereperben máig sincs jogerős ítélet, esztendők teltek el, mégsem sikerült megnevezni a felelősöket. Talán Vásárhelyen sem ártott volna háromig számolni – minimum három napig, s az ünnep után, sokkal több információ birtokában nyilatkozni.

Hosszasan vizsgálódnak majd az orvosszakértők, mentősök és kórháziak elemzik a történteket percről percre – egymásra is mutogathatnak –, a politikusok is mondják majd a magukét mindkét oldalon, mire eldől, tényleg a kórházreform első áldozata-e a mindszenti férfi. Ha nem ő, akkor majd más valaki lesz az, ami viszont biztos, hogy a régi struktúra utolsó áldozata már biztosan megvan.
Csak őt még nem nevezte meg senki.

Nagyon valószínű, hogy a mindszenti férfi önpusztító életénél sokkal átlagosabb sorsú, viselkedésű páciens – napközis tanár néni, nyugalmazott főagronómus vagy éppen negyven-ötven közötti túlhajszolt menedzser, aki egy kisváros kiskórházának, kisműtőjében nem a legfelkészültebb orvostól, nem a legkorszerűbb technikai háttérrel kapott ellátást.

Apósomnak és lányának ellentétes a véleménye az egészségügyi reform szükségességéről, nekem csak annyi, hogy valamit már tenni kellett. Ez is évekig inkább csak a kártyaasztal mellett jutott eszembe, amikor barátaimmal politizáltunk, s mikor eldurvult a vita, többször is azt vágtam a szemükbe – kijátszottam azt az adut –, hogy én egyedül több társadalombiztosítást, egészségügyi hozzájárulást fizetek be, mint ők hárman. Ha eltörik a lábam a megyei negyedosztályú bajnokságban, egy szemmel sem kapok különb, speciálisabb ellátást, mintha nekik csúszik be a mártélyi bekk páros lábbal. Mindez persze merő önzőség, mert az egészségügyi ellátás a szolidaritásról is szól, de a sok potyautas is benne volt az alacsony színvonalban.

A reformról még annyit, nem jó, ha a politikusok hangja erősebb, mint a szakmáé – s az értékelés előtt nem árt, ha minden érintett elszámol legalább háromig.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy perc csend

"Szeretnénk jól csinálni, beszerezzük a kellékeket, sonkát, tojást, kalácsot, megpróbáljuk… Tovább olvasom