JEGYZET - "Nem mindegy nekünk, hogy ki kit csap be, ki fizeti a legújabb parasztvakítást, csak normális aszfaltút legyen alattunk?"
Megterveztük, megépítjük – harsogja az autópályákat, főutakat soroló plakáterdő és a közrádió reklámja. Nehéz úgy dicsérni az útépítőket, hogy közben elhallgatjuk, az uniós forintmilliárdok nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Miért? Mert az egyszerűen nem illik bele a kormányzati koncepcióba. Pontosítok, abba igen, de a propagandába nem. Merthogy a másik szabadságharcos fronton a kormány Brüsszelt Moszkvával állítja párhuzamba, amelyre ezentúl nem hallgat, mert csak a magyar érdekeket képviseli. Meg telekürtöli a sajtót, hogy a szabálytalanságok miatt nem bírságot fizettetnek velünk, hanem – mert a felelős államtitkár ezt is rekordidő alatt elintézte – másra költhetjük el a levont milliárdokat. Addig is majd az államkasszából egészítik ki a fejlesztések árát. Tévedés ne essék, nem a kormány saját kasszájából, hanem a mi közös adóforintjainkból!
Vagy vegyük azt a rafinált helyzetet, hogy az állam kicselezi magát, vagyis dehogy! Bennünket. Szóval kitalálta a kormányzat, hogy ha nincs pénze például utakra, megkeveri a kártyákat. A „zemberek" úgyis a rezsicsökkentéssel vannak elfoglalva, nem érdekli őket faktorálás meg államkötvény. Pedig ha jobban mögé nézünk, a faktorálás annyit jelent, hogy a kormányzat az állam és a cégei közé beiktat egy szintén állami közvetítőt. Vagyis az állam minimális pénzt fizet a sztrádák és az alsóbbrendű utak fenntartásáért. És itt jön a csavar, rákényszeríti a saját cégeit, hogy a közvetítőnek adják át az állam tartozását, ha pénzt akarnak látni. Persze a közvetítő bolond lenne kifizetni a teljes adósságot, hanem csak annak mondjuk a kilencven százalékát. Az állam máris keresett tíz százalékot, mert a közvetítő cégnek ennyivel kevesebbet kell utalnia. Mindenki jól jár, a rendszer működik, felújítják az útjainkat. És nem ezt akarjuk? Nem mindegy nekünk, hogy ki kit csap be, ki fizeti a legújabb parasztvakítást, csak normális aszfaltút legyen alattunk?
Olyan ez, mint a magyar foci, hiszen mintha ott sem arról beszélnénk, ami a valóság. Állandóan temetjük a csapatot, ugyanakkor a felhők fölött járunk, és csak a győzelmet fogadjuk el tőlük. Le kellene már szállnunk a földre, már csak azért is, mert ott vannak az utak. És tisztelt képviselő urak és hölgyek, ha a Parlament felé autóznak a sztrádán, jusson eszükbe, milyen volt a régi ötös vagy hatos úton száguldozni! Persze nem várom, hogy elismerik a különbséget, mert az nem illik bele a koncepcióba.
Vagy vegyük azt a rafinált helyzetet, hogy az állam kicselezi magát, vagyis dehogy! Bennünket. Szóval kitalálta a kormányzat, hogy ha nincs pénze például utakra, megkeveri a kártyákat. A „zemberek" úgyis a rezsicsökkentéssel vannak elfoglalva, nem érdekli őket faktorálás meg államkötvény. Pedig ha jobban mögé nézünk, a faktorálás annyit jelent, hogy a kormányzat az állam és a cégei közé beiktat egy szintén állami közvetítőt. Vagyis az állam minimális pénzt fizet a sztrádák és az alsóbbrendű utak fenntartásáért. És itt jön a csavar, rákényszeríti a saját cégeit, hogy a közvetítőnek adják át az állam tartozását, ha pénzt akarnak látni. Persze a közvetítő bolond lenne kifizetni a teljes adósságot, hanem csak annak mondjuk a kilencven százalékát. Az állam máris keresett tíz százalékot, mert a közvetítő cégnek ennyivel kevesebbet kell utalnia. Mindenki jól jár, a rendszer működik, felújítják az útjainkat. És nem ezt akarjuk? Nem mindegy nekünk, hogy ki kit csap be, ki fizeti a legújabb parasztvakítást, csak normális aszfaltút legyen alattunk?
Olyan ez, mint a magyar foci, hiszen mintha ott sem arról beszélnénk, ami a valóság. Állandóan temetjük a csapatot, ugyanakkor a felhők fölött járunk, és csak a győzelmet fogadjuk el tőlük. Le kellene már szállnunk a földre, már csak azért is, mert ott vannak az utak. És tisztelt képviselő urak és hölgyek, ha a Parlament felé autóznak a sztrádán, jusson eszükbe, milyen volt a régi ötös vagy hatos úton száguldozni! Persze nem várom, hogy elismerik a különbséget, mert az nem illik bele a koncepcióba.
Témák:
véleményhirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
Egyem a drága lelkét, ez az útépítés koncepció nem 2010-ben kezdődött. Lásdd, áll már a híd Szekszárdnál a Duna felett egy még nem létező autópálya részeként. Áll a Kőröshegyi völgyhíd egy szikkadó érnek nevezett három verébugrás szélességű vízfolyás felett és állnak a díszburkolatok (...) Műszaki előkészítettség tartalmát tekintve mi értelme éppen a mostani kormányt cseszegetni érte, mintha ők tehetnének erről a folyamatról?”