Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Jó üzlet a koldulás!

"A megyeszékhelyen egyre gyakrabban találkozom nőkkel és gyerekekkel a kéregetők között. Nehéz, szinte lehetetlen eldönteni, valóban önmaguknak vagy inkább a megbízójuknak gyűjtik-e a pénzt."
A napokban lehetett olvasni, hogy az orosz főváros egyik legforgalmasabb pontján egy koldus, ráadásul nő, egy idő után összecsomagolt, megigazította a ruháját, és a néhány óra alatt szerzett bevételét zsebre vágva elindult egy bordó színű luxusautó felé. Odaérve kinyitotta az ajtót, beült, indított és elhajtott.

Kiderült, Moszkvában egy vállalkozás segítségével bárki kipróbálhatja, hogy milyen koldulni, vagy akár órákat, napokat eltölteni egy börtönben. Persze az említett szolgáltatásokért fizetni kell, nem is keveset. Mégis, az említett vállalkozásnak rengeteg az ilyen, nyilvánvalóan adrenalinszint-emelkedésre vágyó kuncsaftja.

Jó üzlet a koldulás!
Van, akinek Szegeden (és az ország más városaiban) is az. Igaz, kicsit másképpen, mint az említett moszkvai esetben.

A megyeszékhelyen egyre gyakrabban találkozom nőkkel és gyerekekkel a kéregetők között. Nehéz, szinte lehetetlen eldönteni, valóban önmaguknak vagy inkább a megbízójuknak gyűjtik-e a pénzt. Beszéljünk az utóbbiak egyre népesebb csoportjáról. Mert az nyilvánvaló, az elmúlt években a kábítószer-kereskedelemhez vagy a kéjhölgyeket futtató stricikhez hasonlóan újabb üzletág alakult ki: a koldusokat utcára hajtó maffiózóké.

Nem állítom határozottan, hogy valamennyi kéregető nőt, gyereket, férfit, köztük a pólyás babával a kezében a Kárász utcán pénzt követelő asszonyt, vagy a fogadalmi templomból kilépők láttán a mankóit hirtelen a hóna alá kapó férfit a koldusmaffia kényszeríti az utcára, de azt még a vak is látja, a várost felosztották egymás között.
Mint a prostituáltakat futtatók a főútvonalakat vagy a drogterjesztők a különböző szórakozóhelyeket.

A Széchenyi téren, a posta előtti villamosmegállóknál mindig ugyanaz a már reggel is részegen tántorgó férfi dől neki az autók ablakának kezében táblával vagy újsággal, és a Kárász utcán, a dóm bejáratánál, a passzázson, a Mars téren is ugyanazok tolják a dobozukat, sapkájukat a járókelők orra elé.

Nem is olyan régen azt kérdezték tőlem, észrevettem-e, hogy a szegedi koldusok tábláin csak a szöveg más, a betűk mindegyiken egyformák. Mintha valamennyit ugyanaz a kéz készítette volna.

A koldusmaffia a drogterjesztők módszereinél is aljasabb eszközökkel jut naponta milliós bevételhez. Áldozataikat megalázó helyzetbe taszítva kihasználják, hogy az emberek sajnálják a nincsteleneket, és adakoznak.
Jó üzlet a koldulás!
Embertelenül az!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkezdődött

"Ez az a ház, ahol semmi se változik. Ez az a ház, ahol áll az idő – idézhetném Bródy János… Tovább olvasom