Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Jöhet az eső

"Amikor a megyeszéli kis falu fiatal polgármesterét arról faggatom, mi az, amire most, tizenöt évvel az önkormányzatok megalakulása után a legbüszkébb, nem valami beruházást említ. Azt mondja, most arra a két közmunkásra büszke, aki még az eső előtt levágta a füvet, ahol kellett: összesen három és fél hektáron."
Eredetileg építési engedélyért ment be a községházára, aztán ott ragadt. Előbb képviselő, majd polgármester lett, és azóta mindig újraválasztották.
Amikor a megyeszéli kis falu fiatal polgármesterét arról faggatom, mi az, amire most, tizenöt évvel az önkormányzatok megalakulása után a legbüszkébb, nem valami beruházást említ. Azt mondja, most arra a két közmunkásra büszke, aki még az eső előtt levágta a füvet, ahol kellett: összesen három és fél hektáron.

„Eredetileg úgy volt, hogy benn fognak dolgozni az épületben, és csak pénteken vágják a füvet. De reggel azzal állított meg az egyik, hogy a rádió újabb esőt mondott a hét végére, meg kéne cserélni a két feladatot. Nagy dolog, hogy szólt; ez az ember nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, mi foglalkoztatjuk, de a sajátjának is érzi a falut, fontos neki a munkája, reggel nyolcra pontosan jön, és négy óra egy percig dolgozik. A rossz idő pedig tényleg jön, már most sem tudnának füvet nyírni. Pihengethettek volna odabenn." A polgármester azt mondja, az ilyen élményekért érdemes ezt csinálni.

Az első önkormányzati választások idején úgy tűnt, elithiány van a falvakban, holott inkább arról volt szó, hogy akik szóba jöhettek, azokat elriasztotta a politika hangneme. Aki viszont most kóstol bele az önkormányzati munkába, azt a szűkülő mozgástér, a pénzhiány riasztja el a feladattól: a kudarcok lehetősége. A fiatal polgármester azt mondja erre, hetente négyszer-ötször előfordul az, hogy valamit nem tud úgy megoldani az önkormányzat, ahogy szeretné, ahogy jó lenne az embereknek.

Az Antall-kabinet adta a legtöbb lehetőséget a helyhatóságoknak; az akkor nem tűnt soknak, de azóta mindegyik kormány vett el belőle valamennyit, és még mindig nem fogyott el. „Megesik, hogy el kell bocsátani valakit. De hát tudni kell odaállni ilyenkor is az emberek elé. Nem annak van hitele, aki mindenkinek kedvez, hanem annak, aki a legkedvezőtlenebb körülmények között is következetes marad" – mondja.

A megyei közgyűlésen szoktunk találkozni. Legutóbb, amikor a szegedi vakok otthonának a vezetőjéről kellett dönteni, a fiatal polgármester is igent mondott a több szakirányú végzettséggel, nagy múlttal rendelkező pályázóra. A többséget adó frakció tagjai nem nyilvánítottak véleményt, viszont mindannyian tartózkodtak, és a szavazás érvénytelen volt. Láttam, ahogy a fiatal férfi arcán átsuhan a csalódottság. Egy pillanat alatt. „Most megaláztunk egy embert. Ennyi" – magyarázta később, hozzátéve, ebben a politikai közegben az ilyen dolgok miatt érzi rosszul magát. Otthon azonban más.

Megint építkeznek, már meg is van az engedély. Nem, nem ő, hanem az önkormányzat épít: vettek egy leromlott állapotban lévő épületet, nyertek pályázaton, hamarosan kezdődik a fölújítás. Ott van mellette az uniós pénzből fölépített játszótér, kicsit távolabb az egészségház. Az utak aszfaltozottak, a közvilágítást is felújították. „Ha ez az épület is kész lesz, megszépül a főtér. Aki tizenöt éve látta utoljára, nem ismerne rá."
És a fű is le van vágva. Jöhet az eső.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elszigetelt eset

"Megyünk a nyüzsgő Kárász utcán, már fél kilométerről hallatszik a dobszó. Egzotikus-ritmikus.… Tovább olvasom