Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Kalózmosoly

"Hosszú nyársat forgatott az orrom előtt, majd harsány kacajjal ajándékozott meg a kalóz, aki Dalmácia tengerpartján éppen egy hajóétterem teraszos konyháján füstölődött. Igencsak az éjszaka közepébe szédült már akkor a horvátországi világ, kalóz uram is legalább hat-hét órája gyártotta a flekkeneket, sült halakat, ám arcáról egy röpke másodpercre sem akart lehervadni a mosoly."
Hosszú nyársat forgatott az orrom előtt, majd harsány kacajjal ajándékozott meg a kalóz, aki Dalmácia tengerpartján éppen egy hajóétterem teraszos konyháján füstölődött. Igencsak az éjszaka közepébe szédült már akkor a horvátországi világ, kalóz uram is legalább hat-hét órája gyártotta a flekkeneket, sült halakat, ám arcáról egy röpke másodpercre sem akart lehervadni a mosoly.

Pedig, ha belegondolok, az ő munkájánál testet pusztítóbb gályázást elképzelni sem könnyű. A parton turisták ezrei vánszorogtak, lábukon a lustaság bilincse. Ő viszont (ki őszi, téli, tavaszi napokon talán tanár, mérnök, vagy éppen Zágráb környékén túrja a földet) arra vállalkozott, hogy a főszezonban elvállalja az igásló szerepét, kalózkosztümben.

És mégis: ezen a férfin látszott, boldogan végzi a melóját, élvezi annak minden percét. Eszébe sem jut (vagy, ha igen, csak vendégmentes időkben), hogy akár a szomszédban horgonyzó jacht tulajdonosa is lehetne, netán egy lottó főnyeremény boldog gazdája. Inkább vígan adomázott a betérőkkel, ha kellett három nyelvet is kipróbált, csak szót értsen a vendégekkel, s vidáman pózolt, amikor valaki fényképezőgéppel támadt rá.

Én meg csak szomorkodtam, mert eszembe jutott, milyen kép fogad, ha magyar üdülőhelyen kell szembesülnöm vendéglátósokkal. Megfáradt, rezzenéstelen arc bámul ki rám a balatoni halsütőből, lángosbódéból, a fagylaltos kislányok nagy többsége meg úgy érzi: nincs is annál nagyobb igazságtalanság az életben, mint őt efféle munkára kényszeríteni. Ha pedig elcsenek egy-egy szót beszélgetésükből, rögvest megtudom, kevés a fizetés, nagy a hajtás, a vevők meg kifejezetten utálatosak.

Elnézést kérek mindazoktól, akik nem ebbe a kategóriába tartozóknak mondhatják magukat. Merthogy nincsenek kevesen. De a világfájdalmas arc – legalább magunknak valljuk be – mégiscsak nagy divat még a magyar határon belül. Hogy aztán ez mennyit nyom a latba, amikor magyarok százezrei döntenek úgy, inkább az Adrián, mint a Balatonon költik el a nyári szabadságra szánt forintjaikat, statisztikus ki nem nyomozza. Talán éppen azért nem, mert ő is Dalmáciában nyaralva élvezi az életet. És az a legnagyobb gondja, hogyan vakuzzon bele fotómasinájával a mosolygó kalóz képébe.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bútor, üzlet

"A Domust nem szabad túlzottan meggyászolni. Szeged és környékének vásárlóereje eltart még néhány új… Tovább olvasom