Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Kampányhónap

"A napokban megjelent elemzések ugyanis azt mutatják, honunk politikaformálóit nem igazán kívánja keblére ölelni a szavazó. Pesszimistább beszélgetésekben úgy fogalmaznak: a politikai elit az elmúlt tizenhat évben igencsak lejáratta magát."
Ez, kérem, naptár, a legügyesebben szónokoló politikus sem tud több napot elővarázsolni az önkormányzati kampányra, mint harmincat. Hogy pontosabb legyek: még annyit sem. Hiszen amikor e sorokat az olvasó átböngészi, már szeptember második napját írjuk, az október elsejei voksolást pedig még egy teljes napig tartó kampánycsend is megelőzi. Vagyis munkája lesz bőven, ideje viszont nem annyira annak, aki be akar jutni a helyi képviselő-testületekbe, de leginkább szeretné meggyőzni a választópolgárokat arról, hogy a politika korántsem oly zűrzavaros, mint azt ma már oly sokan hiszik, sőt mi több, elkeseredetten hangozatják.

A napokban megjelent elemzések ugyanis azt mutatják, honunk politikaformálóit nem igazán kívánja keblére ölelni a szavazó. Pesszimistább beszélgetésekben úgy fogalmaznak: a politikai elit az elmúlt tizenhat évben igencsak lejáratta magát. A rendszerváltáskor tapasztalt hurráoptimista hangulat jórészt azért vált mára keserűséggé – vélik sokan –, mert a választási ciklusokon átnyúló ígérgetések lángját kioltották a vissza-visszatérő megszorítások. A nagy kérdésre, mégis, merre tartson ez az ország, megnyugtató választ – egyik fél sem kínált a köznek. Miközben rojtosra rágták már a reform szó minden szegletét, másfél évtized alatt jószerével egyetlen olyan reformot sem sikerült megcsinálni, ami a fejlett Európához az elvárt sebességgel közelítené Magyarországot.

Nem állítom, hogy egy hónappal az önkormányzati választások előtt csak és kizárólag ilyen hangok üthetik meg a fület. Ám azt igen: régen volt még oly nehéz helyzetben a helyi politizálásra vállalkozó, mint napjainkban. A szeptemberben megszorításokkal, áremelésekkel bemutatkozó „kiigazító intézkedések" jó hatására várni kell, a drágább kenyér, gáz, áram, közlekedés miatt dühöngők haragja viszont máris nagyon érzékelhető.

Vajon a káromkodások közepette mind morcosabb tekinteteket sikerül-e annyira felderíteni, hogy a választók a választást válasszák, vagyis elballagjanak a szavazókörzetbe, s ne csupán egy kézlegyintéssel fejezzék ki véleményüket? Ma még talány. Érezhető viszont: a legtisztességesebb szándékú jelölt is a közöny áldozatául eshet. Mint ahogy az is elképzelhető, mégiscsak hosszú sorokban várakoznak majd a választók az urnák előtt. Ez utóbbira azonban csak akkor számíthatunk, ha az elkövetkező majd harminc napban a hatalomba igyekvők nem egymás lejáratására, hanem a szavazók megnyerésére összpontosítják erőiket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jól olvasni jó!

"Móra Ferenc még bízott benne, hogy nincsen olyan pedagógiai módszer, amivel meg ne lehetne tanítani… Tovább olvasom