Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Kapu a halálra

JEGYZET - "A szép és kegyes halálnak is mondott eutanázia passzív formáját 1997 óta a magyar egészségügyi törvény lehetővé teszi."
Emlékszem huszonéves önmagunkra, amint a kisgyermekes házaspár vendégeként arról kezdeményeztünk vitát mi, szingli zöldfülűek, hogy joguk volt-e életre hívni egy új jövevényt annak akaratán kívül. És föl tudom idézni a családi kupaktanács hangulatát, amely az időskori demenciába esett nagyapa sorsáról döntött azt mérlegelve, hogy a reá mért utolsó útszakaszt az elfekvőben vagy valamelyik gyermeke otthonában élje meg. Hasonló történetei mindenkinek vannak. Mert a kezdet kezdetéről és a vég kezdetéről nem csupán a filozófusok filozofálnak.

„Nem kérhetjük az életet. Kapjuk. Nem kérhetjük a halált sem. Kapjuk." Ez az egyik alapvetés, amely szerint gondolkodunk a születésről és az elmúlásról. A másik alapvetés: „az embernek mint észlénynek joga van dönteni a kezdetről és a végről is". Az ellentétes kiindulópontú okfejtésekben szerintem közös, hogy a nyitányról szóló felütés a záróakkordról is üzen. Mert az abortuszról is véleményt mondunk az eutanázia mellett vagy ellen érvelve.

Szókratész utódai vagyunk mindannyian, amikor kifejtjük – kortól és tapasztalattól függő – álláspontunkat élet- és halálfilozófiánkról. De hogy azt miként érvényesíthetjük, azt az erkölcs és a jog is megszabja. A szép és kegyes halálnak is mondott eutanázia passzív formáját 1997 óta a magyar egészségügyi törvény lehetővé teszi az orvosi ellátás visszautasíthatóságának korlátozott engedélyezésével. Most az aktív eutanázia problémaköre került a köztudatba.

A véleményt kérő népszavazás ötlete nyomán halálról, az életút emberhez méltó lezárásáról még akkor is érdemes elgondolkodni, ha nem ez a jelen legégetőbb problémája. Fölhívja a figyelmet ugyanis arra, hogy a csecsemőkori fejlődéshez hasonlatosan a haldoklás folyamatát is tisztelni kell. Az eutanáziás népszavazás lehetősége az etikai, vallási, orvosi megközelítésű tiltás és a hospice-szolgálatok kínálta lassú elmúlás mellett egy ezektől eltérő nézőpontból fakadó megoldási lehetőségre irányítja a reflektorfényt. Hogy a filozofálgató polgárnak nagyobb tere lehessen a döntésre arról, hogy milyen kapun lép ki az életből.

Olvasóink írták

  • 3. _csutak_ 2013. július 15. 19:56
    „A passzív eutanázia elfogható több okból.
    Számomra a leglényegesebb az, hogy a tyúkbelekkel való vegetáltatás a teremtő akaratával való szembenállás!
    Édesanyám írásban kérte tőlünk, ha beáll az agyhalál kapcsolják le a gépekről.
    Teljesítettük a kérését, mert ezt kellett tennünk.
    De elvártuk előtte, hogy amit lehetséges (fájdalom csökkentés) azt tegyék meg.
    Ezúton is köszönöm (a család nevében) a sebészeti klinika intenzív osztályán dolgozók munkáját!
    Az őáltaluk tapasztaltak adtak kis hitet ahhoz, hogy elhiggyem:
    Van még ebben az országban becsületes, tisztességes, nem a hálapénzért dolgozó egészségügyi alkalmazott!”
  • 2. iddőshölgy 2013. július 15. 17:08
    „Az eutanázia sok embert foglalkoztat,én elitélem, mert nincs jogunk egy ember életét elvenni.Elég idős vagyok ahhoz, hogy megéltem már családom több tagja elvesztését.Volt hogy hirtelen következett be a tragédia de volt, hogy évekig ápoltam magatehetetlen, testileg szellemileg leépült hozzátartozómat. Igen, volt aki azt mondta, hogy minek él az ilyen. Nagyon felháboritott ez a hozzáállás. Legtöbbször megváltozik a véleménye azoknak, ha a saját családjában fordul elő, gyógyithatatlan betegség. El sem tudom képzelni, hogyan tudnék tiszta lelkiismerettel élni, ha hozzájárulnék egy családtagom halálba segitéséhez. Tudom,láttam magam is, hogy milyen szenvedésekkel jár, nagyon sok ember utolsó napjai-hónapjai, de ki döntheti el biztosan, hogy nincs tovább....?”
  • 1. v.imre 2013. július 15. 10:12
    „Alaposan megérintett a jegyzet téma választása és Olvasztó Imre öngyilkossága közötti sorskérdés összehasonlítása. A felnőtt ember tudatosan önmaga dönthet saját sorsa végéről. Vajon az öngyilkosság nem ugyanaz, mint a döntés a klinikai ágyon? Vajon nem kínzás az, amikor az orvosok visszadugaszolják az embert a létfenntartó berendezésre azt követően, hogy az előbb már kiráncigálta magából a vezetékeket? Születésünkről nem mi magunk döntünk. Mert még nem dönthetünk. De az eltávozáshoz már rendelkezünk a döntés képességével.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mumus

"Az van benne, hogy az emberek már nem nagyon akarnak harcolni." Tovább olvasom