Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

Karácsonyi vendég

JEGYZET - "Ma este is ugyanígy jön, közeledik, mindenkihez – ahhoz is, aki várja, és ahhoz is, aki nem."
Ma van az esztendő leghosszabb, legsötétebb éjszakája, amelyet ha – csak egy kicsit is – nem ragyog be valami vagy valaki, szörnyű sötét és félelmetesen hosszú tud lenni. Ez az este megérint mindenkit, hívőt és hitetlent, kicsit és nagyot, azt is, akinek sok van, és azt is, akinek kevés, azt is, akinek mindenkije van, és azt is, akinek senkije. Mert a karácsony az Emberről szól, egyenként, kettesével, családonként és együtt, mindenkiről. A jobb emberré válás lehetősége az egyiknél, s az ő jobb emberré válásának reménye a másiknál. És a kettő találkozási pontjában áll – a keresztény hagyományoknak és kultúránknak köszönhetően – a 2012 éve született názáreti Jézus, a világ megváltója, akit a politikai szabadrablásban pellengérre állított filozófusnő, Heller Ágnes oly kifejezően „etalon embernek", az emberiség mércéjének nevezett. Akihez bárki mérhető, ha csak parányi világossággal is, fény tud lenni nemcsak az éjszakai, de a sokszor veszélyesebb nappali sötétségben is. Ahogy a régi indiánok adták gyermekeiknek útravalóul: ha nem lehetsz csillag az égen, légy mécses a sátorban.

Gyerekkoromban ezen a napon, esteledvén mindig sétálni indultunk apámmal, testvéreimmel, csak édesanyám maradt odahaza – értettük, miért, hiszen neki tényleg rengeteg a dolga akadt ilyenkor a konyhában. Hazaérve aztán hatalmas felfordulás támadt a családban, anyám sietett elénk tele izgalommal: „Gyerekek, gyertek, képzeljétek el, itt járt a Jézuska!" Persze hogy elképzeltük, több se kellett nekünk, egy pillantás a karácsonyfára – biztos, ami biztos –, és már rohantunk is mint az őrültek az ablakhoz, hogy hátha még megpillantjuk távolodó alakját. Meg is pillantottuk. Csupa fehér szellőruhában járt, mint a szentképeken – máig lelkemben érzem suhanása illatát. És ma este is ugyanígy jön, közeledik, mindenkihez – ahhoz is, aki várja, és ahhoz is, aki nem. Ha születik egy pici csend, parányi béke, kis szelídség, jó szó körülöttünk, már észre is vettük. Igen, Ő az! Maga a kisjézusos karácsony, a szeretet ruháiban és illatával.

És végül álljon itt a Megváltó legelragadóbb 20. századi követőjének, Teréz anyának néhány sora munkatársainak írt imájából, amelyet oly jó lenne, ha legalább ma elmormolna minden ember fia és lánya – talán már ettől is jobb lenne picit a világ, és benne mi magunk is:

„Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek; ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét; ahol széthúzás, oda egyetértést; ahol tévedés, oda igazságot; ahol kétely, oda hitet; ahol kétségbeesés, oda reményt; ahol árnyék, oda fényt; ahol szomorúság, oda örömet..." Ámen.

Olvasóink írták

  • 1. czindi 2012. december 25. 10:33
    „Mi van, kedves komentelők? Semmi politika - semmi hozzászólás?
    Kedves Ferenc! Olvasd el a mailjaidat!
    És tényleg, legalább erre a néhány napra tegyük félre a politikát...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hidat építettünk

"Ennek a hídnak voltak a téglái azok az adományok, amelyet önök juttattak el alapítványunkhoz." Tovább olvasom