Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Karcsi bugyija

"Senkit ne zavarjon az, hogy Karcsinak nem is lehet bugyija, ámbár a mai kifordított világban minden megeshet. Se levél, se csomag az, amivel Karcsihoz állított be a postás. Nem utánvéttel küldték, és ez némi tapintatra vall, nem kell tehát látatlanban kifizetnie az árát."
Senkit ne zavarjon az, hogy Karcsinak nem is lehet bugyija, ámbár a mai kifordított világban minden megeshet. Se levél, se csomag az, amivel Karcsihoz állított be a postás. Nem utánvéttel küldték, és ez némi tapintatra vall, nem kell tehát látatlanban kifizetnie az árát. Semmit nem rendelt se ettől a cégtől, se másiktól, ezért gyanakodott, de nagyon, mivel akarják megetetni megint. Jól megnézte, ürgette-forgatta, tagadhatatlan, valami van benne, és a címzés is neki szól. Gyorsan fölbontotta, és tulajdon szemeivel látta, küldtek neki egy darab melltartót, egy darab – a darabnál is picurkább – aligbugyit, és még egyvalamit. Majdnem elszégyellte magát. Ha jól sejti, női topnak kéne neveznie, olyanféle valami, ami se nem kombiné, se nem más, valami fölső-alsó.

Alsónemű lehet, az biztos, de talán a női test fölső részére való.
Ekképpen fölfrissítve és kiegészítve ismereteit, azonnal kijelentette, ezért a csomagért ő egyetlen fillért nem fizet. Ja, hogy el ne felejtsem, papiros is volt a mellékletben, arra pedig az volt írva, hogy mindezért küldjön ennyi meg ennyi ezer forintokat. Ott a csekk is, pontosan kitöltve. Meg az is rajta van, legutóbbi sikeres vásárlására tekintettel küldték. Telefonszám is van a papiroson, külön csomagolva, föl is hívta azonnal.

Szépen búgó női hang szólt bele a telefonba, igyekszik pontosan fölvilágosítani:
– Kedves Hölgyem! Talán a hangomból is ki méltóztatik érezni, hogy férfi vagyok. Melltartót nem viselek, és tangabugyi helyett is gatyában járok. Top se volt még rajtam, és föltehetően ezután se lesz. Közönséges atlétatrikóval is beérem. Ezt a csomagot én nem rendeltem meg, és ki se fizetem. Az is tévedés, hogy valaha is vásárlójuk lettem volna.
Kellemetlen lehet ez egy szépen búgó hangnak, mintha kiutat keresne:
– Nincsen a családban nő?
– Ahhoz, Önnek, harag ne legyen belőle, semmi köze sincsen.
– Várjon csak! Itt vannak az irataim, mi Németh Ildikónak küldtük.
– Én mindenestre Károly vagyok, és ez szerepel címzettként is. Ebben a házban legalább százan lakunk, lehet közöttünk Ildikó is. De ne várja tőlem, hogy végigjárjak ajtóról ajtóra, és megkérdezzem: nem lakik itt véletlenül Ildikó?
– Akkor küldje vissza!

Itt a posta a szomszédban, összefogja, és már viszi is. Áldja az óvatosságát, a kis zacskókat nem bontotta föl. Elmondja a postásnak, hogyan járt, és megkérdezi, hogyan tudná úgy visszaküldeni, hogy neki semmibe ne kerüljön.
– Igen egyszerű. – Már írja is rá a nagy P betűt, és húzza a nyilat a föladóhoz. A pöcsétet is ráütötte.
Az ajtóból lépett vissza Karcsi, majdnem úgy, ahogy Columbo hadnagy szokott.
– Bocsánat, de mivel tudom én igazolni, hogy visszaküldtem?
– Az is egyszerű. Tessék ajánlva föladni.
– Még én fizessek azért, mert valaki be akart húzni a csőbe?

Elmondta inkább minden kollégájának, hogy tanúk legyenek, ha úgy hozná a sors. Van annyi tisztesség a cégben, eddig a füle botját se mozdította.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sárkány a gyakorlótéren

"Tudják, mi az a matracsárkány? Hajszálra olyan, mint a matracejtőernyő, csak szelídebb. Őseim… Tovább olvasom