Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Kartellek árnyai

"Kartell vagy csak kölcsönhatás? – teszi föl magának az ember a kérdést, ha a benzinkutak hasonló árakat fölvillantó totemoszlopait nézegeti egy-egy városban. És nem véletlen a kérdés, hiszen mindkettő lehetséges, bár a viszonylag alacsony árak inkább az utóbbira, míg a magasabbak az előbbire látszanak utalni."
Kartell vagy csak kölcsönhatás? – teszi föl magának az ember a kérdést, ha a benzinkutak hasonló árakat fölvillantó totemoszlopait nézegeti egy-egy városban. És nem véletlen a kérdés, hiszen mindkettő lehetséges, bár a viszonylag alacsony árak inkább az utóbbira, míg a magasabbak az előbbire látszanak utalni.

Jó néhányszor írtunk már arról, hogy Szeged egy időben a magas üzemanyagárakkal lógott ki a sorból. Hat-tizenkét forinttal volt minálunk drágább a benzin, mint például Pécsett, de hajaztuk például a balatoni árakat is. Aztán – ki tudja, miért – fordult a trend, és a szegedi árak szépen visszailleszkedtek az országos átlag köré, sőt valamelyest talán azok alá is csúsztak. A verseny lett volna az oka? Az, hogy akadt néhány töltőállomás – nevet hadd ne írjak! – melyek alacsony áraikkal befolyásolták a többieket? Lehet. Mint ahogyan Vásárhelyen is akkor estek jókorát az üzemanyagárak, amikor a hirtelen kiéleződő verseny rászorította valamennyi kutat az olcsóságra.

Most éppen Makó lóg ki alaposan a sorból, fölfelé. Ijesztő számok sorakoznak a totemoszlopokon. Tizenöt-tizenhat forintos árkülönbségeket látott kollégánk mondjuk Szegedhez hasonlítva. Pedig elvben Makón is lennie kellene versenynek, például a hipermarket-hálózat nemrégiben nyílt kútjának jóvoltából. (Persze láttam én már Villány környékén olyan Tesco-kutat, amely öt-nyolc forinttal drágábban adta a benzint, mint harminc kilométerre a pécsi töltőállomások!)

Szóval, akkor a verseny sem mindenható? Önmagában és adott pillanatban valóban nem. De a friss szegedi példa is mutatja, előbb-utóbb mindig akad valaki, aki saját forgalmának növelése érdekében fölrúgja a (valós vagy látszólagos) árkartell kereteit, alákínálva a többieknek, aminek eredményeként ismét elindulnak az árak a tisztesnek tekinthető átlag felé. Így működik a piac.

A baj csak az, hogy közben tízezrek vándorolnak zsebünkből fölöslegesen a benzinkutasokhoz, akik méltatlanul gazdagodnak a piac átmeneti torzulásaiból.

Erre is van megoldás, persze. Mert a piac nemcsak a versenyről, kartellről, kölcsönhatásról kellene, hogy szóljon, hanem a tisztességről is. A piaci viselkedésnek arról a hosszú távú érdekek befolyásolta módjáról, amely a kapitalizmust évszázadok óta gyakorló országokban többnyire természetes. Miszerint egy cég évtizedes távlatokban akkor járhat jól, ha tisztességes piaci viselkedése kitartó törzsvásárlókat hoz számára. Egy osztrák vagy holland városban ezt már nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen, évtizedekben gondolkodó vállalkozás sem.

Ha majd lassan kinőjük a vadkapitalizmust, tán egyszer majd mi is megtanuljuk, hogy a tisztesség valódi piaci érték és a hosszú távú haszon előfeltétele. Eladó és vevő számára egyaránt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs ingyen

"Jó lenne, ha az lenne valóban, aminek nevezik: hadüzenet a politikai szürkegazdaságnak. Okkal lehet… Tovább olvasom