Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Kényes egyensúly

"Egymilliárd-ötszáztízmillió. Ekkora költségvetést szavaztak meg erre az évre a városatyák a szabadtéritől önállóvá vált Szegedi Nemzeti Színház számára. Szörnyűséges hisztériám nyomására – önironizált a tegnapi évadnyitón Székhelyi József, aki azt is hozzátette: ennek a pénznek tükröződnie kell a szolgáltatások mennyiségében és minőségében."
Egymilliárd-ötszáztízmillió. Ekkora költségvetést szavaztak meg erre az évre a városatyák a szabadtéritől önállóvá vált Szegedi Nemzeti Színház számára. Szörnyűséges hisztériám nyomására – önironizált a tegnapi évadnyitón Székhelyi József, aki azt is hozzátette: ennek a pénznek tükröződnie kell a szolgáltatások mennyiségében és minőségében. Az önmagát deviánsnak nevező direktor azt is mondta továbbá: nem az „úgynevezett szakmának" akar színházat csinálni, hanem a megrendelőnek, Szeged város közönségének.

Nem lesz könnyű dolga, ha mindenkinek szeretne megfelelni. Az önkormányzat teljes létszámban kivonuló kulturális vezérkara – alpolgármester, tanácsnok, bizottsági elnök – ugyanis többször is nyomatékosította: a felújított kisszínház átadásával minden adott a kiegyensúlyozott munkához, a társulattól nemcsak minőségi előadásokat, magas jegybevételt, hanem az egyetemi polgárokat is jobban vonzó, kísérletező produkciókat is várnak. A tavalyi Dollárpapa, a Hegedűs a háztetőn, a tervezett Carmen és a Luxemburg grófja telt házas kasszasikerek lehetnek, de nem biztos, hogy azt a közönséget is becsalogatják, amely nyaranta a Thealter és a SZASZSZ előadásain tolong. Három játszóhelyével (nagy- és kisszínház + Korzó) újra a szegedi lett az ország egyik legnagyobb színházi komplexuma.

Joggal várható tőle, hogy olyan népszínház legyen, amely nem feledkezik meg a szubkultúrákról, az egyetemi város rétegigényeiről sem. Az új szezonra tervezett húsz produkció – ősbemutatók is akadnak közöttük – imponáló kínálatnak látszik, remélhetőleg lesz közte olyan is, amely nemcsak a közönség, hanem az „úgynevezett szakma" elismerését is elnyeri. Láthatóan fáj a színidirektornak, hogy miközben több darabjukat is meghívták az európai színikultúra egyik fellegvárába, a néhai Kazimierz Dejmek progresszív színházába, a lódzi Teatr Novyba, a hazai fesztiválokra nemigen válogatják be őket. Neves rendezők, kritikusok – sokszor persze személyes tapasztalatok nélkül – fintorognak, ha a jelenlegi szegedi teátrumra terelődik a szó, és Bodolay Géza sokkal kevesebb pénzből bátran kísérletező kecskeméti színházát emlegetik bezzeg példaként.

Szisztematikus társulatépítéssel, valódi tehetségek megnyerésével és helyzetbe hozásával lehetne ebből a helyzetből kitörni. Mert az ideális az lenne, ha nemcsak a publikum szavazna azzal, hogy jegyet, bérletet vásárol, hanem a színházi szakma is jobban elismerné az itt folyó munkát.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kínos rekord

"Amikor kezdetét vette a végül Guinness-rekordhoz vezető hétszáz méteres paprikakígyó összecsomózása… Tovább olvasom