Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Képlet, mutató

"A reformmal egy füst alatt tervezett elvonás egyelőre kiszámíthatatlanná teszi, hogy a kötelező óraszám növekedésén és a csökkenő gyerekszámon túl hány pedagógus kerül utcára. Az iskolafenntartó önkormányzatokon múlik majd, hogy mennyire követik a kormány által ösztönzött utat."
A törvénykezési előkészületekből az olvasható ki, hogy az eddig vártnál is nagyobb iskolabezárási és pedagógus elbocsátási hullám várható a közoktatásban. A kötelező óraszám növelése mellett az szerepel a tervekben, hogy 2007 szeptemberétől nem a korábbi módon, a tanulók létszáma szerint, hanem a tanulói csoportok alapján kapják meg a közpénzt az iskolák. Az éves összeget egy teljesítménymutatóval képezik majd, amelyre már képlet is van: az osztályok létszámát elosztják egy, az évfolyamon átlagosnak tekintett osztálylétszámmal, majd megszorozzák a diákok és pedagógusok kötelező óraszámának hányadosával. Ez a kormányzati lépés hivatott arra, hogy a közoktatás finanszírozásában figyelembe vegye a csökkenő tanulói számot, és kikényszerítse a fölöslegessé váló pedagógusok elbocsátását. A jövőben az iskolafenntartónak jobban megéri majd ugyanannyi gyereket kevesebb osztályba osztani.

Mivel a kormány a mutatóhoz megszabja az általa átlagosnak tekintett osztálylétszámokat, azt várnánk, hogy az iskola arányosan megőrzi az állami támogatás eddigi összegét, ha beteltek az átlagos osztálylétszámai.

A költségvetési tervezet jelenlegi állása szerint azonban ez nem így van: az átlag betartása esetén évfolyamtól függően 4 és 30 százalék között kap kevesebbet a közoktatás, ami már nem nevezhető sem reformnak, sem a kevesebb gyermek miatti leépítésnek, csak egyszerű elvonásnak. Ennyit akar spórolni a Gyurcsány-kormány a gyerekeken, miközben a fogyó gyereklétszámra hivatkozik. Emiatt az iskolafenntartóknak nemcsak az áll majd érdekében, hogy átlagosra növeljék a tanulók létszámát egy-egy csoportban, hanem inkább az, hogy minél több gyerek legyen minél kevesebb osztályban.

A reformmal egy füst alatt tervezett elvonás egyelőre kiszámíthatatlanná teszi, hogy a kötelező óraszám növekedésén és a csökkenő gyerekszámon túl hány pedagógus kerül utcára. Az iskolafenntartó önkormányzatokon múlik majd, hogy mennyire követik a kormány által ösztönzött utat. Minél inkább követik, annál nagyobb létszámú osztályokra lehet számítani. A reform ugyanis a megtakarításból indul ki, és oktatási minőségi szempontokat nem vesz figyelembe. A megreformált iskola pedagógusa arról ismerszik majd meg, hogy a megemelt kötelező óraszám mellett minél több gyerekkel foglalkozik majd egy osztályban. Amennyiben egyes szakosodott osztályokban vagy egyes tárgyak esetében a minőségi munka kis létszámú csoportbontásokat igényelne, arra az önkormányzatnak kell – még többet – áldoznia.

Ebből következik, hogy minél kevésbé tehetős az önkormányzat, és minél kevesebb iskola van egy településen, annál nehezebb lesz minőség szerint és rugalmasan szervezni a helyi iskolarendszert. A skála szélén azok a hátrányos helyzetű kistelepülések állnak, ahol egyetlen általános iskola van, s annak felső tagozatát már csak nehézségek árán lehet megszervezni. A Szeged nagyságú iskolaváros dilemmája viszont ismét az lesz, mint a korábbi iskolabezárási időszakokban is, hogy milyen szempontok szerint válassza ki a „nem kifizetődően" alacsony tanulólétszámú iskolákat, egyúttal megőrizve a sokszínűséget és a területi szétszórtság iránti igényt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Banklélektan

A karácsonyi eszement vásárlások ideje következik. Illetve már el is következett. A bronz- és… Tovább olvasom