Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Kertészkedés

JEGYZET - "Több külföldön élő ismerősöm azt mondja, tudatosan nem érdeklődik az itthoni történések iránt: nem akar belesüppedni ebbe a mocsárba."
Nem tudom, meg kellene-e lepődni azon, hogy a legfrissebb felmérés szerint a magyarok hatoda külföldön vállalna munkát – vagy hagyná itt végleg „e lángoktól ölelt kis országot". Annyian, amennyien a rendszerváltás óta még soha.

A miértekre bőven van magyarázat. A magyarokat nem különösebben jellemző (hurrá)optimista nézőpont szerint például azért, mert egyre többen beszélnek nyelveket, ami jó, hiszen így külföldön is tud (munka)tapasztalatokat szerezni az ember. Aztán azokkal felvértezve térhet vissza ide. Hallottunk már ilyet – jó néhány, akkor éppen kormányon lévő politikustól.

Csakhogy az ismeretségi körömben inkább az jellemző: aki kimegy dolgozni, és amúgy se kutyája, se macskája, nem jön vissza, csak látogatóba.

És a kinnmaradásnak nem csak anyagi okai vannak. Sokan torkig vannak azzal a mindent átható, megmérgező légkörrel, amelynek erősítése politikai elitünk bűne. Pártszíntől függetlenül. Hogy húsz éve más se folyik a csapból, mint a gyűlölködés, a széthúzás, az ellenség- és bűnbakkeresés – egy élhető és szerethető Magyarország, megfelelő számú és normális bért fizető munkahely megteremtése helyett. Ezt támasztják alá azok a közvélemény-kutatások is, amelyek szerint több mint a választók fele nem tudja, kire szavazzon. Vagy éppen tesz az egészre, annyira csalódott a politikában.

Több külföldön élő ismerősöm azt mondja, tudatosan nem érdeklődik az itthoni történések iránt: nem akar belesüppedni ebbe a mocsárba. Megértem. Helyette idegenként élnek egy másik országban, ahol egy élhető mikrokörnyezetben – hogy Voltaire-rel éljek – csak művelik kertjeiket.

Azt hiszem, ideje lenne döntéshozóinknak erős önkritikát gyakorolniuk. Mielőtt még több magyar rákap a külföldi „kertészkedésre".

Mert egy kiürült országnak politikai elit sem kell.

Olvasóink írták

  • 18. Mignon 2011. május 27. 21:00
    „Mattil!

    Szerintem, felre beszelünk egymas mellett.

    Tudod, a
    "kultura" szo mi mindent fog magaba...?

    A "kultura" (legyen az a Ti szohasznalatokkal "nyugati, vagy "idegen" kultura )
    BEFOGAD mindenkit...!
    (Ezert "kultura" a neve...!)

    Ö, mindent meg fog tenni, de

    egyedül rajtad (!) mulik, magadeva teszed es elfogadod ezt, vagy sem...!!!

    Minden rajtad mulik!”
  • 17. mattil 2011. május 27. 20:39
    „Igaz! De az emberek nem hiányoznak? Úgy mentél ki, hogy nem hagytál itt szülőket, rokonokat, barátokat, munkatársakat, kollegákat? Soha nem hiányoztak?
    Tudom, hogy egy idő után az új helyen is lesznek az embernek jóbarátai, kollegái, netán ahogy veled is történt felesége, gyerekei. De addig? Amikor elmegyek egy másik magyar városba ott jól érzem magam, tudok társalogni az emberekkel, bátran megszólalok, tudok velük bánni úgy ahogy egész életemben tanultam. Ha viszont idegenbe megyek ott nagyon magányosnak érzem magam, mivel mindenki idegennek néz és számomra is idegen mindenki és minden aki, ami ott van, ráadásul ezt lépten-nyomon éreztetik is velem. Nem tudok bátran megszólalni, mert a büdös életben nem fogom tudni úgy beszélni azt a nyelvet, mint aki ott él születése óta. Hosszú idő kell amíg megtanulom az ottani szokásokat és így tovább. Ma már mondjuk itt a net, meg a mobil, meg ezer eszköz, hogy könnyebb legyen, de amikor én kint voltam akkor még alig volt itthon nete valakinek, szüleimhez, meg egy évvel később kötötték a vezetékes telefont.”
  • 16. Mignon 2011. május 27. 15:37
    „Kedves 13. mattil

    Szeretnek Neked valaszolni.

    Kerdezed:
    "Ti hogyan tudtatok legyözni a honvagyat?"

    Tudod,
    a "hovagy" erzese, az egyik legnagyobb önamitas...!

    A "hon" utan visszamenöleg az ember nem vagyik, hanem EMBEREK-hez...!
    Az ember nem vagyik vissza
    ut, utca, epületekhez, terekhez, jardaszegelyekhez, hanem

    EMBEREK-hez...!

    Es, ha ezek az emberek anno rosszak voltak hozzad, lehet mar nincsenek is közöttünk,
    vagy elköltöztek, elvaltak meg mit tudom en, akkor
    nincs miert "honvagyaskodni". (sic!)

    "Az embernek ott van a hazaja, ahol megbecsülik es otthon erzi magat."
    (Teller Ede)”
  • 15. scott1 2011. május 27. 08:24
    „mattil!
    A Te életed sem szól másról csak lemondásokról és a reménytelen helyzeted elfogadásához gyártott önigazolásokból. A Te életed hol van egy átlagos európai önmegvalósításán alapuló életpályájához képest? Önmegvalósítás itt??? :) Évtizede a maslow-i piramis első lépcsőfokába kapaszkodsz elkeseredetten kisebb-nagyobb sikerekkel? És Te még azon szerencsések közé sorolhatod magad aki, ha betanított munkásként is de dolgozik... és azon kevés városok egyikébe laksz, ahol még nő a lakosság száma. Kérdezz meg egy olyan falusit amelynek a településén már a fiatalok között 80-90%-os az elvándorlás, vagy egy miskolcit, vagy egy ózdit! Szerintem nem vagy egyedül azzal, hogy képtelen vagy kitörni a helyzetedből, de önmagad sikertelenségeire - a kitörési próbálkozásaid folyamatos kudarcaira - éppen Te vagy az, aki indokokat gyárt!”
  • 14. vadruca 2011. május 27. 07:46
    „Van egy öreg barátom aki évtizedekig élt nyugaton és természetesen megszerezte az állampolgárságot is. Aztán mikor nyugdíjas lett, haza költözött. Csakhogy itt se érzi jól magát, mert átvette új hazája mentalitását, gondolkodás módját. Így aztán egy-két hónap után visszamegy (ott is van egy háza). Igen, de ott is csak egy két hónapig bírja és jön vissza. Elvesztette a gyökereit itt is és ott is. (Ráadásul azt mondta, hogy a külföldi nyugdíj amiből itthon nagy úr, ott csak nyomorszintet biztosít.) A gyerekei szétszóródtak a világ minden tájára, nincs aki öreg napjaiban gondviselje. - Szóval nincs igazuk azoknak akik egyenlőség jelet tesznek a pénz és a boldogság közé.”
  • 13. mattil 2011. május 27. 02:34
    „Kedves külföldre szakadt hazánkfiai!
    Ti hogyan tudtátok legyőzni a honvágyat? Merthogy amikor én 14 éve (97-ben) kint voltam pár hónapig majd beleőrültem az egészbe annyira más volt a kultúra, az emberek, meg minden, hogy amikor feladtam és hazajöttem annyira boldog voltam, hogy amikor leszállt a gép és megláttam ezt a koszos büdös, szemetes Budapestet, meg akartam csókolni a földet és át akartam ölelni az összes hajléktalant, csövest és zsebtolvajt. Ez volt az első kép ami fogadott itthon. Gondolom, érdekes látvány lehet ez egy külföldön szocializálódott embernek, de én mégis boldog voltam, mert tudtam, hogy végre itthon vagyok.
    És igen én is átéltem azt például, hogy amikor közeledtünk Magyarország felé egyből tudtam már ott a repülőn, hogy merre járunk. Amikor elmentem fényes nappal volt, amikor visszajöttem, akkor sötétben repültem és a repülőből kinézve azt láttam, hogy egybefüggő fényoszlopok kivilágított városok felett repülünk, majd beértünk egy koromsötét helyre, ahol alig pár lámpa pislákolt. Az a pár kis pislákolás volt Győr a többi település meg fentről olyan volt mintha csak egy darab kis led világítana nagyon messze, a pilóta meg bemondta, hogy jelenleg a Kisalföld fölött repülünk mindenki készüljön a leszállásra. Nekem akkor hirtelen az jutott az eszembe, hogy ha nem mondta volna be, szerintem akkor is észrevehette mindenki. És mégis amikor leszálltunk akkor úgy örültem mint majom a farkának.
    Sőt ez már akkor elkezdődött amikor felszálltam a gépre. Egyrészt újra hallottam magyarul beszélni az emberek többségét ami jólesett, másrészt a gépre felszállva a légikisérők újságokat osztottak. Magyar újságokat, amilyeneket már nem láttam hónapok óta. Emlékszem egy Népszabadságot és egy Magyar Hírlapot vettem ki találomra a lapok közül és mohón elkezdtem olvasni. Még arra is jól emlékszem, hogy a vezércikk az egyik újságban arról szólt, hogy egy Orbán Viktor nevű ellenzéki pártvezető riportot adott a lapnak és olyanokat mondott benne, hogy ha a következő választást ők nyerik meg akkor majd visszaállítják a munka becsületét és szociális konzultációt indítanak, valamint arra törekednek, hogy mindenki munkából éljen meg és ne a segélyekből és rokkantnyugdíjakból...
    Nem térnék most ki arra, hogy mi is történt akkor a hazai politikában (Torgyán villa, Chilei cseresznye, Ezüsthajó, gagyi Nemzeti, családtagok, korrupció ezerrel ) hiszen úgy látszik csak én emlékszem már egyedül ezekre a dolgokra, már csak azért is, mert a fejem fogtam tavaly amikor ezen lap hasábjain is olyanokat írtak sokan, hogy a Fidesz nem árulja el mire készül, nincs programja stb, pedig ha csak egy kicsit is odafigyeltek volna akkor meghallották volna amit pedig sokszor elmondtak a Fideszesek: hogy ugyanott fogják folytatni ahol annak idején abba kellett hagyniuk.
    Szóval nem térnék ki ezekre, hanem inkább arra, hogy az ami akkor történt az annyira belém vésődött, hogy azóta valahányszor csak eszembe jutott az, hogy mi lenne ha kimennék újra, egyből felidéződött a fenti kép és azonnal elhesegettem magamtól még csak a gondolatát is az ilyesminek. Külföldre menekülés helyett megpróbáltam itthon megtenni mindent amit csak lehet, túlóráztam ezerrel, lakáshitelt vettem fel, szereztem munka mellett két diplomát (egy humánt és egy műszakit), rengeteg energiát fordítottam arra amit szeretek, így például a helytörténetre, melynek révén olyannyira megszerettem Szegedet, hogy ha hosszabb időre elmegyek innen komolyan hiányzik a Tisza-part, a Dugonics tér, a Mátyás kocsma, a szegedi emberek és így tovább. És bár tényleg nem élek valami fényesen, (hiszen a két diploma ellenére is tulajdonképp betanított munkásként dolgozom, de legalább szeretem) sok időt fordítok olyanokra, mint például a társadalmi munkák szervezése, a nálam is rosszabb helyzetbe jutottak megsegítése meg ilyenek. És bár semmilyen anyagi hasznom nincs belőle marhára élvezem! Jólesik, ha megismernek az emberek az utcán, főleg, hogy nem azért mert valami hülye celeb vagyok, hanem mert mondjuk találkozott velem a vonaton, a boltban, vagy valami olyan tevékenység révén amiről fentebb írtam.
    Röviden összefoglalva: beilleszkedtem mindabba ami itt van, és bár tényleg nagyon nehéz megpróbálom jól érezni magam. Pedig nem könnyű és egyre nehezebb! Főleg az utóbbi pár hónap az ami teljesen elkeserít. Nem a kormány és ilyen marhaságok, hanem olyanok miatt, mint hogy egyre nehezebb az embereket rávenni bármire és nem azért mert nincs bennük meg a segítő szándék, vagy a jóakarat, hanem azért mert már annyian átvágták őket mindenféle alakok, hogy sokan csipőből elutasítanak mindent, mert minden mögött átverést sejtenek. Már korábban is megfigyeltem, hogy csak és kizárólag az segített egy nemes célt, vagy állt be például társadalmi munkára aki maga is sokkal inkább segítségre szorulna. Aki már csak egyetlen fokkal is jobban áll társadalmilag vagy anyagilag, azok magasról tesznek mindenre. De ha még csak ennyi lenne azt elfogadnám. De azt már kevésbé, hogy ahelyett hogy csendben maradnának, még őnekik van a legnagyobb szájuk, ők néznek le mindenkit és mindent megtesznek azért, hogy elgáncsolják azokat akik tenni szeretnének valamit a másikért, közösségükért stb. azt már egyre nehezebben viselem. Ők tehetnek arról, hogy már azok sem szívesen szállnak be bármibe, akik eddig örömmel. Bennem akkor tört el valami, amikor néhány hónapja a vonaton találkoztam egy kismamával, aki két gyerekkel sok bőrönddel és egy babakocsival utazott. Ott derült ki, hogy olyan helyre, ahova bizony át kell szálllnia, mégpedig a Keletiben. Szegény kétségbe volt esve, hogy ennyi csomaggal, és gyerekkel hogyan fog Ő leszállni, majd lemenni a lépcsőn Zuglóban, ott át a buszmegállóba, fel a hetes buszra, majd ismét fel egy csomó lépcsőn be a Keletibe, majd ott fel egy másik vonatra? Az addig oké volt, hogy én azonnal felajánlottam a segítséget neki a Zuglóban történő leszálláshoz, de mivel ugye én a Nyugatiba mentem, a többiben már nem tudtam segíteni. Sebaj, hiszen vannak ezen a vonaton jópáran, nyílván többen is leszállnak Zuglóban, biztosan megy egy-két ember a Keletibe is, majd segítenek! Végigmentem három kocsin és mindenki azt állította, hogy a Nyugatiba megy. Senki nem volt hajlandó segíteni, két 70 év körüli járni is már csak nehezen tudó nénikét kivéve, akik ugyan szintén a Nyugatiba mentek, de azonnal felálltak, hogy segítenek majd a kismamának Zuglóban leszállni!! Végül ahogy lenni szokott megérkeztünk Zuglóba és szokás szerint leszállt a fél vonat. Legtöbben abból a három kocsiból amiket bejártam. Segítettem lepakolni a csomagokat, miközben kerülgettek az emberek, majd felbuktak a csomagokban, és bár nem szólaltak meg az arcukról le lehetett olvasni mit gondolnak magukban arról aki utukba mert állni. Elindult a vonat, és visszanézve láttam amint kiürül a peron, csak a kismama marad, valahogy elrendezi a csomagokat, jobbján az egyik gyerek, a másik a kocsiban amit próbál valahogy tolni, miközben húz maga után két bőröndöt és már előre retteg attól, hogy mindjárt a lépcsőhöz ér. Leforrázva álltam ott, mint írtam is eltört bennem akkor valami és amikor visszafordultam a vonat belsejébe megütközve meséltem az utasoknak, hogy mi történt. Meg is kaptam a magamét egyből olyan válaszok formájában "hogy majd ebből megtanulja, hogy máskor ne induljon el ennyi csomaggal" meg ilyenek..
    De nem csak ezért, hanem azért is, mert időközben szinte mindenkinek olyan gondjai lettek, hogy megélni is alig tud. Nekem is. A fizetésem lényegében öt éve nem emelkedett, eközben a lakás- és egyéb hitelek törlesztései többszörösére nöttek, a gáz, víz, villany és egyéb hasonlókról nem is szólva. Még valahogy tartom magam, de áprilisban már ki volt kapcsolva a netem tartozás miatt és pengeélen táncolok a gázzal és a villannyal, mert mindkettőt ki akarták már kapcsolni többször is. Tulajdonképpen már csak azért dolgozom, hogy a csekkek ki legyenek valahogy fizetve,ami elkeserítő és tudom, hogy ezzel így vannak nagyon-nagyon sokan rajtam kívül.
    Ezek miatt már én is többször gondoltam arra, hogy ki kellene menni, de annak a 14 évvel ezelőtti hazaérkezésemnek emléke nagyon visszatart. Nem tudom meddig és hogyan bírnám ki! Addig jutottam el eddig, hogy ha ki is mennék, azt is csak átmenetileg, annyi időre, hogy visszafizethessem a hiteleket vagy legalább azok egy részét, majd jönnék vissza. De itt már meg is bukik a dolog, hiszen mi van, ha nem jön be a dolog és nemhogy jobban járnék, még ki is tolnának velem? Ja és nem tudnék visszajönni. Fel kellene adni mindent ami itthon van. Az állásomat leginkább, hiszen százan is jönnének a helyemre azonnal, ha visszajönnék már biztos nem kellenék senkinek, főleg nem a régi munkahelyemnek. De még ha ez se számítana, akkor is ott van az, hogy nekem bizony rettenetesen hiányozna mindaz ami itt van. Az emberek a város, minden.
    Éppen ezért kérdezem, hogy ti akik kint vagytok hogy tudtátok a honvágyon túltenni magatokat? Merthogy nem hiányzik azt úgysem hiszem el. Amiket eddig leírtatok azok hülyeségek! Nem hiszem, hogy csak azért lenne olyan jó kint mert ott nem szól a zene a kávézóban, pláne nem azért mert nem érdekel benneteket az ottani politika és ilyenek. Szerintem inkább arról van szó, hogy magatoknak kerestek kifogásokat, és mivel marha jól hangzik ezekkel magyarázzátok nekünk is azt, hogy Ti miért maradtatok kint.
    Persze könnyen lehet, hogy nem így van, és csak én vagyok a hülye, és anyuci szoknyája hiányzik nem a hazám, és persze az is, hogy ez csak átmeneti, és úgy meg lehet szokni, hogy már soha nem fog hiányozni. Lehet, hogy így van. Én nem tudom. Ezért kérdezem tőletek!”
  • 12. mazsolaszolo 2011. május 26. 22:11
    „11. Én csak a magam nevében beszélhetek. Mignon meg a többiek majd elmondják a magukét, ha akarják.

    Szerintem, egyszer nyugodtan kipróbálhatnád, hogy milyen külföldön élni. A Kárpátokon és a Lajtán túl is van élet. Sőt mi több: ott kezdődik! :) Csak nem kell anyuka szoknyája és főztje után sírni, hanem fel kell nőni. Onnantól már szabad az ember, mint a madár. És Mignonnal ellentétben, a mai "kivándorlók" számára adott a lehetőség, hogy vissza is lehet térni, bármikor. Magyarország megvár, köszöni, jó helyen van ott, ahol van.

    Azt mondják, ott vagy idegen, ahol nem fogadnak el. Ha ez a saját hazád, akkor kenheted a hajadra azt, hogy értik, amit beszélsz - itt is értik, ha megtanulsz németül -, mert az idegen-lét és a kitaszítottság miatti magány sokkal jobban fáj a sajátjaid között, mint másutt.

    Ha egyszer ki mered tenni a lábad Magyarország határain túl, a saját bőrödön fogod megtapasztalni, hogy miről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy otthon iszonyú a légkör, mérgező és fojtó. Amikor hazafelé megyek, szinte kézzel foghatóan tapasztalom, ahogy Hegyeshalom felé fénysebességgel esek visszafelé az időben. Már a reptéren is látszik, kifejezetten azokon a honfitársakon, akik nem itt szocializálódtak és nem is igen akarnak semmit felszedni abból, ami segítene nekik. Segítene Jókai is és Dumas is, Kosztolányi és Karinthy is - csak olvasni sem olvas a többség otthon, csak szemetet.

    Csak egy példa: itt szinte soha nem tapasztalod azt, hogy betérsz egy KV-zóba, étterembe, vagy áruházba és ordítana a zene. Itt lehet beszélgetni, akár egy sör mellett is, órákat.

    Otthon más sem hallasz, csak azt. Nyílván félnek a saját gondolataiktól, a nagy csöndben. Pedig az állandó üvöltő háttérzaj pl. kiváló stresszforrás: emeli az adrenalinszintet - hát méga ha valami idióta rötyörészik a háttérrádióban és fél óránként letolnak a torkodon egy csomó hisztériakeltő, ostoba hatásvadász mocskot, hírek gyanánt. Észre sem veszed, és mire hazaérsz, már teli vagy fölösleges stresszel. És hol van még a mindennapok megélhetési problémája meg a többi...?

    Szép napot mindenkinek! :)”
  • 11. Büfékocsi 2011. május 26. 21:36
    „Attól még - kedves külföldre szakadt derék hazánkfiai - hogy nem érzitek magatokat idegennek, attól még azok maradtok, akár több generáción keresztül is! Ugyan lehet, hogy ti baromira otthon érzitek magatokat valahol másutt, de nem fognak rátok úgy tekinteni egyik országban sem, mintha ti valóban ahhoz a nemzethez tartoznátok. Az önámítás az egyébként egy kiváló intézmény lehet, és ti is gondolom előszeretettel használjátok, hogy bebizonyítsátok magatoknak, mennyire jó is idegenben.
    Mignon, remélem félvér négerek a gyerekeid, és különben legyél büszke magadra nyugodtan, de akkor sose hozd el kis családodat országunkba. A gyökértelenséged különben dicséretes, megfelelsz a mai kor globalista elvárásainak, kár, hogy ezért senki, és sosem lesz ezért hálás neked.
    Egyébként meg ez a fránya légkör, gondolom mindenütt másutt jobb mint itthon, igaz? Más helyeken nincsenek problémák, gondolom, hogy minden külföldön élő magyar, egy csomó kinti ismerőssel büszkélkedhet, sőt mi több baráttal.
    Nem, az igaz magyar ember nem ilyen, ő nem tud meglenni a világ bármely szegletében, hogy közben boldog és elégedett. A magyar ember ezer szállal kötődik ide, a kárpátok alá, még akkor is ha ezt megpróbálja elfeledni.”
  • 10. mazsolaszolo 2011. május 26. 16:10
    „Egyetértek. Magam ugyan sokszor olvasok hazai újságot, ha van időm, de tudatosan kerülöm a legtöbb cikket. A Duna tv-n pedig mindig célirányosan nézek műsort. Igaz, az a többivel is úgy van. Ha hazamegyek, mindig figyelek arra, hogy mennyit engedek magamhoz az otthoni - valóban nagyon fojtó és mérgező - légkörből. És annak ellenére, hogy tudatos ember vagyok, jó énvédelemmel, még így is alaposan megvisel egy idő után a csapból is folyó gyűlölködés, irigységhullám, panaszkodás, parttalan nyavalygás stb-stb. Olyankor szoktam összepakolni és OTTHONról HAZAjönni. :) Aztán roborálni.

    A mérgező légkör nem a szoci utáni időszak terméke, megvolt előtte is, csak lefojtva. A rendszerváltás utáni káosz és katyvasz csak azt hozta a felszínre, ami egyébként is benn zubogott a mélyben. Olyan ez, mint a betokozódott gennyes seb vagy az elhanyagolt, régen szétrohadt fog. Akkor is ott van, ha éppen nem fáj és nem tudunk róla. Ott van és csinálja a maga galibáját. Aztán, amikor a felszínre tör, akkor látszik, hogy már jó régóta baj volt vele és mit művelt addig, amíg az ember észrevette, hogy baj van...

    Azzal nem értek egyet, hogy külföldön az ember idegen. Nem, nem az. Ha elfogadják - márpedig általában elfogadják -, akkor semmivel sem idegenebb, mint a saját hazájában. Sőt.”
  • 9. Mignon 2011. május 26. 13:56
    „-magyarhoz-

    de "z" nelkül sem rossz...

    :))”
  • 8. Mignon 2011. május 26. 13:55
    „Ha a gyerekeim külföldön születnek a külföldi felesegemtöl,
    akkor nekik a magyarho mint "anyanyelv"-hez semmi közük!

    A magyaron kivül van am mas anyanyelv i...!
    (nem is egy)”
  • 7. kiokushyn 2011. május 26. 13:50
    „Elég szomorú kedves Mignon, hogy a gyermekeidet nem tanítottad meg az anyanyelvükre.(ha egyeltalán vannak)
    Én minden fiatalnak azt tanácsolom, hogy menjen, próbálja ki. Van,akinek bejön,van akinek nem.”
  • 6. Mignon 2011. május 26. 13:23
    „A gyerekeim biztosan nem fognak ide irni, nem is tudnak magyarul...
    En, azert irok, mert ott születtem, es igy "ismerös e taj"...

    En vagyok az Utolso Mohikan...!

    (meg rimel is...)

    :)))”
  • 5. Klukovics 2011. május 26. 13:02
    „Ha ez így van, akkor Mignon miért ír ide többet mint az újságírók? A gyerekei már egyszer sem fognak hozzászólni, de ő ír, ha kell, ha nem. Ez a különbség, kedves Mignon.”
  • 4. scott1 2011. május 26. 12:50
    „Az ismerőseim ugyan erről számolnak be már évek óta, szerintem tökéletes az újságíró meglátása. Ugyanakkor abban igaza van Mignon-nak, hogy számukra már az az idegen, ami Magyarországon történik. Nem érdeklik, nem is értik de legfőképpen idegenkednek már az egésztől.”
  • 3. Mignon 2011. május 26. 12:27
    „"...helyette idegenkent elnek egy masik orszagban..."

    "Idegenkent"...?
    Ez, igy nem igaz kedves Robi!

    Aki több evtizede itt el külföldön, es mar az "idegen" nyelven
    gondolkodik, almodik-es aki mar "keresi" a megfelelö magyar szavakat, aki
    ennek az orszagnak allampolgara, itt van csaladja es rokonsaga, itt vannak szomszedai, ismerösei,
    munkatarsai es baratjai...
    Azok, mint en is, mi ITT VAGYUNK OTTHON...!

    Nekünk mar Magyarorszag lett IDEGEN...!”
  • 2. klj_54 2011. május 26. 10:15
    „Orbán Viktor 1988 óta megosztja az országot!
    Aki nem vele az ellene és a nép ellen, mondja Őelmeháborodottsága!
    Amíg ezek az elmebeteg politikusok el nem takarodnak itt csak rohad a légkőr tovább:(”
  • 1. Klukovics 2011. május 26. 09:39
    „A végkövetkeztetés téves, az ország soha nem fog "kiürülni". Csak nagyon sok tehetséges és rátermett elmegy. De rájuk a politikának nincs is szüksége.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világgá mennek

"Hivatástudatra apellálni lehetetlenség, amikor a kezdő orvosi és utcaseprői fizetés közé kitehető az egyenlőségjel." Tovább olvasom