Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Ki a felelős?

"Tanulságos az iskolarobbantással fenyegetőző nyolcadikos makói fiú ügye – valóságos kis szociológiai látlelet társadalmi viszonyainkról."
Tanulságos az iskolarobbantással fenyegetőző nyolcadikos makói fiú ügye – valóságos kis szociológiai látlelet társadalmi viszonyainkról. Miközben a szegedi bíróság tegnapi ítélete szigorúnak, de igazságosnak tűnik, meglehetősen antipatikus a Szent István-iskola igazgatójának felelősségáthárító nyilatkozata. A direktor azt tartja fontosnak hangsúlyozni: diákjuk meggondolatlan tettét tanítási időn kívül, szabadidejében, a lakóhelyén követte el. Méltatlankodik amiatt is, hogy a média az iskolákat kapcsolatba hozza a kiskorú bűnelkövetőkkel „pusztán azért, mert ott tanulnak".

Tanárból elfajzott újságíróként ez a mentalitás lepett meg legjobban. Különösen azért, mert az igazgató szerint nagy hangsúlyt fektetnek az erkölcsi nevelésre, a pozitív értékrend közvetítésére. Ezt nem is vonom kétségbe, csak úgy gondolom, ha egy tizenöt éves diákban nem sikerült a felelősségérzetet olyan szintre fejleszteni, hogy felmérje tette következményeit, az bizony – hiába vádolja a direktor a médiát – a család és az iskola, végső soron a társadalom közös felelőssége.

A bombariadót fújó fiú ügye jól beleillik az utóbbi hetekben-hónapokban nyilvánosságra került iskolai agressziósorozatba. A tanárverések, fenyegetőzések magatartászavarral küzdő botrányhőseiről szakemberek, pszichológusok mondják: ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk az ügyeket, kiderül, többségük maga is áldozat. Gyakran zaklatott családi viszonyokat, gyermekkori pszichés sérülést, szegénységet, halmozottan hátrányos helyzetet találhatunk a háttérben. Az iskolák ezt a komplex problémahalmazt – mondhatnánk csődtömegnek is – képtelenek kezelni.

Ezt – a jelenlegi közállapotok között – nem is kérheti számon rajtuk a társadalom. De azt igen, hogy ne az intézmény hírneve legyen a legelső szempont, ami egy zűrös ügy kipattanása után az igazgatók döntéseit motiválja. Ez ugyanis azt jelzi: nem a gyermek érdeke a legfontosabb – az iskolában sem.

Olvasóink írták

  • 3. 1148 2008. április 10. 21:17
    „Tisztelt Hollósi Zsolt!
    Mélységesen megdöbbentett az írása. A szülők, a család és egyáltalán, magának az érintettnek a felelősségéről miért nem esik szó???? Az iskola erkölcsi nevelése felett tör pálcát? Nem tudom, emlékszik-e még az "elfajzása" előtti időkre. Maga felelősséget vállalt volna például egy ilyen cselekedetért? Igen? És ha igen, miért? Vagy esetleg nem? Vagy maga szerint arra tanítják a gyereket az iskolában, hogy bombariadókat jelentsen be? El tudom képzelni, ahogy technika órán a tanár bejelenti: "Ma a bombariadók bejelentésének technikáiról fogunk tanulni." Ugyanis, szerintem, csak ebben az esetben vállalhatna felelősséget az iskola.
    Tudom, már sok kérdést tettem fel, de még egyet szeretnék: vajon ugyanez lenne a véleménye, ha mindezeket egy állami iskola igazgatójának a szájából hallja?
    És tudja az a nagyon is antipatikus, hogy ezt gondolja. És tudja ki a felelős? Én tudom. Maga és a magával egy véleményen lévő emberek, akik nem a valódi felelősöket keresik.”
  • 2. kerekes1 2008. április 09. 21:23
    „A liberális oktatáspolitika lassan (vagy talán nagyon is gyorsan) eléri célját. Minden rossz, ami régen volt: sok a tananyag, kevés a gyerek az osztályban, sok a tanár a pályán stb. A tanárnak pedig semmi joga, eszköze nem marad. Mi ma a trend? Nem kell tanulni, mert akkor okosabbak leszünk, s talán nekik sem hisszük el amit hazudnak. Sajnos az iskola tehet a legkevesebbet. A társadalmat ő sem képes megváltoztatni. A családok nyomorát tehetetlenségét csak enyhíteni tudják. Az iskola szellemiségét ismerve bizto vagyok benne, ezt meg is tették. Először mindenki vizsgálja meg önmagát mit tett, s csak utána kritizáljon.”
  • 1. cyt 2008. április 09. 11:45
    „Hát nekem valahogy ez egy skizofrén irásnak tünik. A szerző nem tudja eldönteni, hogy akkor most mi is az iskola szerepe és jelentősége a dologban. A második szakaszban szapulja az iskola vezetőjét, a harmadik szakasz végén meg széttárja a kezét és "menti" az iskolát. Vajon mikor és mennyit volt "tanár" a cikk szerzője? Vajon ma Ő mit csinálna és milyen hatélonysággal? Vagy éppen ayért ment el ujságirónak, mert Ő maga sem tudott "nevelő hatást elérni" az elvadult liberális oktatáspolitika keretei között? Kérdések, kérdések, kérdések a semmibe....”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az elásott kutya

"Elegem van abból, hogy fővárosi intézmények, cégek egyet nyikkannak, kicsit sírnak, s a kormány már… Tovább olvasom