Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Ki a legény – a gázon?

Ettek már merülőforralóval főzött húsvéti sonkát? Mi majdnem ettünk. Nagypénteken elzárták a gázt, fölásták a bejárat előtt a földet, és úgy igyekeztek, hogy kerek egy hétig csak hátulról lehetett bejárni hozzánk.
Aki itt lakik, annak mindegy, ugyanarra a kulcsra jár a hátsó ajtó is, de csöngő és kapunyitó csak emitt van. Ha valaki az ünnepjárás alatt, beleértve a locsolók áradatát is, be akart jönni, fifikára kellett annak kalibrálnia az agyacskáját.

Ne tessék panaszt kiolvasni eddigi szavaimból, mert ha nem ezt teszik, ha még most se teszik meg, ami pedig elengedhetetlen, föl is robbanhattunk volna. Így is förtelmes gázszagban aludtunk. Ha tudtunk. Fél szóval se bántanám azokat, akik normális esetben ugyanúgy ünnepeltek volna, mint mi, de dolgozniuk kellett.

Csak hát itt volt a nagy rémület: hogyan fő meg a sonka? Ha előre tudtuk volna, hogy jön a baj, azt is tudtuk volna, ez az a portéka, ami „előfőzött" állapotában nem ismerős. Már készítgettem összesen négy merülőforralónkat, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, és szántam azokat, akik a régi KGST-bazárban nem szedtek össze ennyit, darabonként egy százasért, de végül megoldódott ez is. Szombatra lett gáz. Csak a kapucsöngő ne ment volna el a harangokkal Rómába!

Hosszú a mi házunk, fél falu népe bele van zsúfolva. Előtte már másik három lépcsőház átesett ezen a fertőzeten, csak a gödrök tátongtak a bejárataiknál. Hatalmas szerencséjük volt, a kapujuk szabadon maradt, a fél vesztegzár kitüntetésében csak mi részesülhettünk. Szombaton reggel, hitvesi küldetéssel végignéztem valamennyit, és csak vánszorogni tudtam fölfelé a rémülettől. Másfél ember nagyságú csövet láttam partra vetve, mintha egerek rágták volna körül. Uramisten, mennyi gáz mehetett itt el!

Kettős ünnep a húsvét, a kedd még csak fölkészülés lehetett az igazi munkára, mert nem jött senki. Szerdán aztán rázendítettek a hatalmas gépek, a járatlan emberek azt is hihették volna, hogy óriásbuzgárt akarnak elfogni. Először markolóval rakták föl a teherautókra a kiásott földet.

Régésznek se kellett ahhoz lennünk, hogy megállapítsuk, hány generáció lakhatta ezt a tájat a panelvilág előtt. A régi mocsaras üledék fölött az egykori családi házak törmeléke nyugszik, és erre jött rá a betonépítészet minden hordaléka.

Tulajdon két szememmel láttam, az egészet betemették néhány kocsi termőfölddel. Evvel ásták meg a vascsövek sírját. Az egyik gödörmunkás adta a hírt, annyira agresszív a talaj, megette a vasat.
Panaszunk nem lehet, veszettül dolgoztak szerdán is, csütörtökön is, de a bejáratunk csak pénteken este szabadult föl. Miközben a tiszai vízállást figyeltük fél füllel, fél szemünk a gázosokon függött. Amott eldől, ki a legény a gáton, itt meg az, ki a legény a gázon. Rosszul számoltunk. Mi ugyan elkövettük volna azt a bolond húzást, ha csak a mi bejáratunk van ebzárlat alatt, ezt szabadítottuk volna föl először, de akik a földi sorsokat írják, másként gondolták.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tessék lazítani!

Idegrendszeri lazításra gondolnak leghamarabb, és Szent Heverdel napját tarthatják a feszültségek… Tovább olvasom