Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 17°C Még több cikk.

Ki az áldozat?

"A kilencvenes évek vége felé magam is úgy gondoltam, hogy a rendszernek besúgó ügynökök felfedése elindít majd egy keserves, de megtisztító hatású lavinát, amely mindenestől felfedi azt a gépezetet, amit a Kádár-kor üzemeltetett.
Naiv elképzelés volt."
A kilencvenes évek vége felé magam is úgy gondoltam, hogy a rendszernek besúgó ügynökök felfedése elindít majd egy keserves, de megtisztító hatású lavinát, amely mindenestől felfedi azt a gépezetet, amit a Kádár-kor üzemeltetett.

Naiv elképzelés volt. Az ügyek szivárogtak, egyik-másik nagy port vert fel, de a besúgók morális megítélésében minden ügy megállt egy küszöbnél. Onnantól mindenki egy közhelyet gondolt és hajtogatott: a beszervezett ember felelőssége vitathatatlan, de az igazi bűnt a rendszer működtetői, megrendelői és a jelentések felhasználói követték el. Innen tovább sehogy sem ment a lavina. Hogy kicsodák ők, mi a személyes és politikai felelősségük Magyarország elzüllesztésében, abban nemcsak, hogy ügyészségi vizsgálatok nincsenek, de leleplező riportok sem. A besúgót ért szégyen rendszerint akkora volt, hogy még személyiségi jogi perre sem gondolt; a nevét megismerték az emberek, de a haszonélvezőket továbbra is pajzsként védi a Kádár-rendszer nevesítetlensége.

Az egész ügynökügy a jelenlegi helyzetében úgy néz ki, mintha a megnevezett besúgó működtette volna a rendszert. Mintha ő lenne főbűnöse, mintha kizárólag személyes erkölcsi bukásokból épült volna fel az egész cinikus kádári diktatúra, és nem lett volna mögötte a tervszerű megfélemlítés gépezete és politikája. Ez azért mégis csak igazságtalan.
Nem állítom, hogy a besúgó pusztán áldozata volt a rendszernek, bár, ha belenézünk mai életünkbe, és a ma rajtunk uralkodó rendszerekbe, találunk példát arra, amikor inkább elkövetjük, mintsem elszenvedjük az igazságtalanságot. Ők is elkövették inkább.

A besúgás áldozatainak – a valódi áldozatoknak – érthető joguk megítélni a besúgót. De vajon tisztán látnak-e, ha csak a jelentések szerzőjét ítélik meg? Szabó István azzal magyarázza jelentéseit, hogy emberéletet mentett meg velük. Erre a filmrendező drámája a közbeszédben azt a témát vetette fel, hogy vajon lehetett-e így életet menteni. És nem azt, hogy akár lehetett, akár nem, a megfélemlített ember akkoriban ezt a felmentést találta egy keserves dilemmában, amit nem ő okozott. Nem a megfélemlítő rendszer lett a téma, hanem az, hogy igazat mond-e Szabó István.

Olyan ez, mint amikor ingerülten fékező sofőr vezeti a zsúfolt buszt, és egymással veszekednek az utasok.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hajléktalant vegyenek!

"A kutya se hitte volna, hogy keresett cikk lesz egyszer az üzleti piacon a hajléktalan ember.… Tovább olvasom