Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Kicseleztük magunkat

"Illegális felvonulásba bonyolódik a tüntető csoport Budapest utcáin. Bolyonganak, bolyonganak, míg – amint tudósításunkban olvasható – egyszercsak megszólal egyikük: „Olyan szinten cseleztünk, hogy magunkat is kicseleztük"."
Illegális felvonulásba bonyolódik a tüntető csoport Budapest utcáin. Bolyonganak, bolyonganak, míg – amint tudósításunkban olvasható – egyszercsak megszólal egyikük: „Olyan szinten cseleztünk, hogy magunkat is kicseleztük".

Jó mondat, kulcsmondat, arról szól, hogy senki nem tud semmit. Vagy tudja már valaki, hogy az általános várakozás ellenére miért nem volt most balhé? (Az egyik tévécsatorna még a megaprodukcióját is arrébb tolta, hátha a mögöttünk maradt szombaton megint egyenesben adhat gumilövedéktől megnyílt emberi húst.) És azt tudja már valaki, hogy miért és mi volt október 23-án? Szeptember 17-én? Ötven évvel ezelőtt?

Bátran szisszenjen föl, aki ez utóbbit szentségtörő kérdésnek gondolja, legalább el lehet neki mondani: a kérdés arra vonatkozik, azt helyteleníti, hogy maga az ötven évvel ezelőtti forradalom se lett itten soha ki- és megbeszélve, se a rendszerváltáskor, se azóta. A rendszerváltás se lett kibeszélve. Mit csodálkozunk akkor, ha ez van ami? Zavaros ideológiák? Érthetetlen viselkedés? Megmagyarázhatatlan ellenségeskedés? Önsorsrontó hőbörgés? Szittyakürt? Árpád-sávos bögre és turulmadaras plüsspapucs?

A gyásznapra az egyik újság részletet közölt Szigethy András drámájából, amit először Veszprémben mutattak be – nyolc, azaz nyolc évvel ezelőtt. Az időt azért említem, mert amint az újságban kiemelt, Kádár János és Nagy Imre párbeszédét tartalmazó részlet is jól mutatja, a Kegyelem című dráma megszületése kiváló alkalom lett volna legalább az írástudóknak, hogy a legszélesebb körben tudatosítsák, mennyi ember halála szárad Kádár János lelkén. Nyolc év alatt meg lehetett volna beszélni ezt-azt a témáról. Ez nem történt meg. Talán nem dolguk az írástudóknak? De miért nem beszél akkor erről az ezerszer utódként megvádolt szocialista párt? Ugyanazért, alighanem, amiért a jobboldal legnagyobb pártja nem képes kimondani mondjuk az Árpád-sávos zászlóra, hogy: nem! Se a trianonozásra, se a szovjet emlékműrombolásra, se az új alkotmányozásra, se a többi anakronisztikusságra. Inkább ők is kommunistáznak. A két nagy erő napi politikában gondolkodik. Attól félnek, választókat veszítenek, ha egy-egy pillanatban őszinték.

A választó emberekben pedig így őrlődik ki a hit és a remény és lesz úr a jövőtlenség. „Csak a ma érdekli őket. Csak a saját házuk, portájuk, családjuk, csak a mindennapi kenyér. És semmi más" – mondja a Szigethy-drámában Nagy Imre.

Régóta ez van itt. Ideje lenne hát a nyílt beszédnek a múltról és a jelenről. Hogy lehessen jövő.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Legendaként él tovább emlékezetünkben

"Szinte minden szegedinek van élménye, felejthetetlen emléke Gregor Józsefről – hangzott el… Tovább olvasom