Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Kicsi futam az irodalomról

"Az irodalmi hír általában akkor kap gellert, amikor botrányszaga van, ha könnyű, ha habzik, mint a frissen fölfújt művirág. Az irodalom jócskán vesztett reprezentációs erejéből, és ez talán így van jól. A magyar író akkor érdekes, ha nemzetközi díjat kap, ha ostobaságot beszél, vagy ha publicisztikát ír, mert abba bele lehet harapni."
Az irodalmi hír általában akkor kap gellert, amikor botrányszaga van, ha könnyű, ha habzik, mint a frissen fölfújt művirág. Az irodalom jócskán vesztett reprezentációs erejéből, és ez talán így van jól. A magyar író akkor érdekes, ha nemzetközi díjat kap, ha ostobaságot beszél, vagy ha publicisztikát ír, mert abba bele lehet harapni. Miközben pezseg az irodalmi élet, rengeteg a felolvasóest, a könyvbemutató, a könyvpiac él és virul, illetve küzd az életéért, de az írók többsége meghökkentően alacsony példányszám mellett egzisztál. Ha manapság Soprontól a záhonyi kibucokig ezer darab elkél egy kiváló verseskönyvből, az már igencsak dicséretes eredmény. Nem a közkedvelt és népszerű írókra gondolunk, ők gyakran elérik az ötven-százezres példányszámot is, ők kevesen vannak. A könyv kőkemény üzlet. A boltok kirakata, hogy tehát melyik könyv kiabál, kacsingat az üveg mögül a tüntetni, számlát befizetni, a férjét-feleségét megcsalni, kaszálni, követ dobálni igyekvő nyájas olvasóra, így mondjuk szépen, kilóra meg van véve.

Néhány hete a Magyar Írószövetség jókora késéssel ugyan, de kiadta kormányellenes közleményét, követendő ama irodalmi hagyományt, mely részt kér a politikai jelenlét igazmondásának habos tortájából. Mire újabb nyolc író lépett ki a szervezetből, a már korábbi százegynéhány után. Meg is jegyezte a titkár, ez újdondász nyolcak pártvonalon érdekelt írók voltak, nem kár értük. Hát, nem tudom, e megjegyzés Fodor Gézával, a Holmi szerkesztőjével, a Katona dramaturgjával kapcsolatban igazán nem volt elegáns. Mint ahogy Radics Viktória irodalomtörténésszel sem. De nem is ez a lényeg.

A magyar irodalom, mely egyébként éppúgy szerkezeti, finanszírozási átalakításra vár, mint a gazdasági élet egyéb területe, az utóbbi években elképesztő teljesítményt produkál. Miközben az irodalomra nincs idő, sír a gyerek, a malac, őrjítőn pereg a gázóra számlálója. Az újságíró szakma legfrekventáltabb riporterei úgy ülnek le az íróval beszélgetni, hogy az adás előtt éppen csak rápillantottak az új regény címére, és aztán arról fecsegnek, miről mit sem tudnak. Az olvasónak nehezebb tájékozódni, annyi a virág. A magyar irodalom, úgy általában, tehát posztmodern ide, nemzeti elkötelezettség oda, szerteágazó erőfeszítéseket tesz azért, hogy újra reprezentálja azokat szellemi és lelki fundamentumokat, melyek miatt az irodalom van egyáltalán, vagyis az olvasó újra átélhesse a kalandot, a szolidaritást, az empátiát, életének és vágyainak tükröződését, a megrendülést, az önmagára találást. Olyan életművek és művek sorakoztak föl az utóbbi években polcokra, melyek, népszerűségtől függetlenül, virágkorra utalnak.

Milyen érdekes, az irodalom jobb állapotban van, mint ez az unalmas, nyűgös, kicsinyes ország. Könnyebben karcolna a toll, ha egyébként rosszabbul megy?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikulásra Botka-csomag

"Végül is időszerű a dolog. Mikulás napja környékén megérkezik Szegedre a vörös csomag. Miként… Tovább olvasom