Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Kié itt a tér?

JEGYZET - ˝Minden a polgármesteren áll vagy bukik.˝
Az a hír, hogy Apátfalván is térköveket gyártanak, és nem egy háromszáz méteres árkot pucolnak harminchatan fél éven át, mint a Baranya megyei Gyöngyfán, önmagában is figyelemre méltó. Ezek az emberek ugyanis értelmes munkát végeznek, látják munkájuk értelmét. Kérdés persze, mi lesz velük később. Maradnak közmunkások életük végéig, vagy kitanulva a térkőkészítés mesterségét el tudnak helyezkedni a valóságos munka világában is. Megint más kérdés, hogy mit szólnak ehhez az egészhez a környéken működő, térkőkészítéssel foglalkozó vállalkozások, amelyek fizetik a közterheket, tisztességes béreket adnak, és garanciát vállalnak a minőségre.

A magyar foglalkoztatáspolitika talán legnagyobb rákfenéje, hogy ha valaki elveszíti az állását, számíthat rá, ha három hónap alatt nem tud elhelyezkedi, pillanatok alatt a közmunkások táborában találja magát. Ahonnét viszont már – minden kirakati bűvésztrükk ellenére – rendkívül nehéz visszakapaszkodni.

Úgy alakult, hogy közmunkák kétharmadát önkormányzatok szervezik, meglehetősen magukra hagyva és brutálisan eltérő kreativitással. A kisebb településeken gyakorlatilag minden a polgármesteren áll vagy bukik. Ő a menedzser. Képességein, vállalkozó szellemén, s nem utolsósorban jóindulatán emberek sorsa, családok boldogulása múlik. Nem véletlenül tartják őket sok helyen élet-halál urainak. A helyi vergődések persze nem nagyon érdekelnek senkit „odafent", leosztják a fejpénzt, cserébe csak annyit várnak el, hogy a statisztikák rózsaszín betűkkel írva, rendben legyenek.

Az önkormányzati foglalkoztatáspolitika talán legnagyobb erkölcstelensége, amikor kirugdalnak embereket állásukból, majd visszafoglalkoztatják őket ugyanabba a munkakörbe közmunkásként, fél pénzen. Nem különb az a gyakorlat sem, amikor egyes önkormányzatok már a szakipari munkákat is közmunkában igyekeznek vagy kénytelenek elvégeztetni.

– Nem mindegy? – gondolhatják, hiszen Orbánék világában, egy bizonyos szint alatt, úgyis csak a darab számít.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabadság és áldozat

˝Ma inkább a Poncius Pilátusokat látjuk magunk körül.˝ Tovább olvasom