Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Kilencvennyolc

"Kilencvennyolc évesen kirobbanó formában van a Délmagyarország, és ehhez mérten fejlődik tovább."
Puszta véletlen, hogy Szeged napja és a Délmagyarország születésnapja két, egymást követő rubrikát foglal el a naptárban. Május 21. Szeged ünnepe, ma, május 22-én pedig kilencvennyolc esztendeje annak, hogy megjelent a DM első száma.

E naptárbeli szomszédságnak azért számomra akad egy tanulsága: a véletlenek olykor túlmutatnak magukon. Azt ugyan már rossz számmisztika lenne föltételezni, hogy a Délmagyarország e közös ünnepnek köszönheti történelmi korszakokon és rendszereken átívelő túlélését, az azonban biztosra vehető, hogy az utóbbi közel egy évszázadban Szeged és a lap története szorosan összefonódott. És amíg újságok tucatjai szűntek meg e városban, a DM makacsul talpon maradt, két betiltás és két – átmeneti – névváltoztatás ellenére.

Az okokat keresve talán egy biztosnak tűnő pontot talál az ember. A Délmagyarország honunkban ritka újságírói-szerkesztői érzékkel és tehetséggel talált rá arra a keskeny ösvényre, amelyen egyensúlyozva nem vicinális és nem is vidéken szerkesztett országos lap született. Ahogyan az alapító atyák fogalmaztak: helyi, de nem provinciális újságot akarnak csinálni. És sikerült olyan városi lapot álmodniuk, mely példa nélkül való ebben az országban.

A Délmagyarország szerkesztősége
A Délmagyarország szerkesztősége

A DM öröknek tűnő fiatalságát kutatva néhány éve végiglapoztam első 95 évfolyamát. És egy olyan újság képével gazdagodtam, amely mindig képes volt korszerűen újat nyújtani. Mindig azzal foglalkozott, ami az embereket is foglalkoztatta. Úgy, hogy szegedi, helyi, de világra-országra nyitott, nagy folyamatokat értő-értelmező és progresszív maradt. Tán éppen ezért élhette túl a háború – mármint a második – utáni, az egész ország sajtóját Prokrusztész-ágyba rendező, lapgyilkos éveket is. Hogy aztán a hetvenes-nyolcvanas évekre már azt mondhattuk a szerkesztőségben: ha valaki beköltözik egy lakásba, bekötteti a villanyt, a gázt, és előfizeti a Délmagyart.

Aztán újra változott a világ, újra lapok szűntek meg – elveszítve olvasóik nagy részét –, mert képtelenek voltak alkalmazkodni. Nem így a DM, amely csak az utóbbi tíz évben kétszer is megújult küllemében, és folyamatosan változott tartalmában. Ráadásul föltehetően jó irányban, amit igazolni látszik, hogy a magyarországi, hagyományos napilapok közt egyedüliként az utóbbi nyolc-kilenc évben nem csökkent a példányszáma.
Kilencvennyolc évesen kirobbanó formában van a Délmagyarország, és ehhez mérten fejlődik tovább. Egyre népszerűbb internetes kiadásunk most éppen harmadik nagy fejlesztési periódusát éli, ősszel pedig már az új nyomdagép ontja majd eddig sosem látott minőségben magát a lapot is.

Ez is azt jelzi számomra, együtt egy mindig megújulásra kész és képes szerkesztőséggel, hogy a hamarosan centenáriumát ünneplő DM sorsa elrendeltetett. Még nagyon sokáig életképes, százévesen is fiatal lapja lesz Szegednek és a megyének.

Olvasóink írták

  • 1. ivcsek 2008. május 22. 07:11
    „Boldog szülinapot!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

198-as kételyek

"Mert ugyan ki gondolná, hogy két barát arra szövetkezik, hogy az egyik megöli az őt elhagyó… Tovább olvasom