Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Kincskereső

"A földben lévő nemzeti örökség kiásása látszólag az egyik legdrágább munka. Azt is lehetne mondani: üzlet. De nem az, mert a körülményekhez nincs köze a szabad versenynek."
A Csongrád megyei múzeum negyvennapi régészeti munkája több mint húszmilliójába kerül egy homokbánya tulajdonosának. A teljes föltárás még kétszázat vitt volna el, ha a cég nem lép vissza, s hagyja veszni az üzletet. A földben lévő nemzeti örökség kiásása látszólag az egyik legdrágább munka. Azt is lehetne mondani: üzlet. De nem az, mert a körülményekhez nincs köze a szabad versenynek. A vállalkozások, ha föltárásra váró földjük van, és házat építenének, vagy bányát nyitnának, a kijelölt múzeummal szerződhetnek a föltárásra. Mindkét fél a piacról él, csakhogy egészen másképpen. A cégvezetők nem látják be, miért kell egy halom cserepet kiásni, csak azért, hogy kutatók tanulmányokat írjanak, s aztán az egész bekerüljön egy őrzött raktárba, ahonnan az életben nem kerül elő még egyszer.

Ezek után merje azt mondani valaki, hogy nálunk nem becsülik a kultúrát! Nem értik, a múzeum a munka költségei között miért szerepeltet számítógépet, laptopot, fényképezőgépet, mintha a bank szakadt volna rá, amikor végül a helyszínre olyan viharvert lakókocsit hoz, amely talán már a Donnál is szolgált. A múzeumiak viszont feltételezik, legszívesebben minden cég elsumákolná a föltárást. A kincset igenis meg kell őrizni, föl kell dolgozni, mégpedig a lehető legszakszerűbben, ez a nemzet érdeke. Ami a föltárás árát illeti, országosan elfogadott táblázat szerint dolgoznak, vagyis ez nem mondható drágának. Azt a múzeum nem mérlegelheti, mi történik, ha egy út megépítéséhez máshonnan, messzebbről kell hozni a homokot, elpufog egy csomó üzemanyag, és hamarabb kell felújítani a telirakott teherautók után nyomvályúsodó országutat.

Biztosan meg lehetne találni a szintézist a kétféle szemlélet között. De akik ma döntési helyzetben vannak, a jelek szerint más oldalról nézték meg maguknak a kérdést.

A tavasszal létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat eldöntheti, hogy maga tárja fel a másfél milliárdosnál drágább beruházások helyszíneit, vagy a megyei múzeumokra hagyja a munkát. A jelek szerint inkább maga tárja fel – és ezzel a megyei múzeumok egyik legbőségesebb bevételi forrása lesz egyszerre vékonyan csordogáló ér.

Az persze nem mondható, hogy a KÖSZ majd mindig valamilyen vállalkozásokat részesít előnyben, de az látszik, hogy működése a fideszes vezetésű megyei önkormányzatok bevételeit kurtítgató kormánypolitikát szolgálja. A KÖSZ-nél nem nyilatkoznak: gondoljon mindenki, amit akar, ők csöndben teszik a dolgukat, szigorúan a hatályos törvények mentén. Ettől persze ez a munka sem olcsóbb lesz, inkább drágább.

Félreértés ne essék: mindnyájunknak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs biztosítás

"Biztosítani kéne a sírokat? Lenne afféle kötelező, általános biztosítás a közönséges… Tovább olvasom