Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Kinek az érdeke?

"Cui prodest? – kinek az érdeke? Maguk a rómaiak sem hitték volna, hogy Magyarországon a kérdés derékig benne a demokráciában válik legaktuálisabbá."
Cui prodest? – kinek az érdeke? Maguk a rómaiak sem hitték volna, hogy Magyarországon a kérdés derékig benne a demokráciában válik legaktuálisabbá.

A pártállam idején két nagy érdek csapott össze, mit csapott, simult egymáshoz a szerkesztőségekben. Mit vár el a párt és mit az olvasó. Viszonylag egyszerű volt a kettőt szétválasztani, hiszen az előbbit parancsba, párthatározatokba, ukázokba adták, az utóbbit ismerte az ember, aztán vagy meg tudott felelni neki vagy nem. Első élményem, kezdő újságíróként, első szerkesztőségemben az volt, amikor a kocsmában arról beszélgettek kollégáim, hogy az előző éjszaka bevagonírozás közben egy szovjet páncélos gyakorlatilag eltaposott egy Trabantot, a benne utazó családdal együtt – az újságban persze egy sor sem jelenhetett meg. Malőr azért történt, mivel az amúgy igencsak apró lyukú rostán átcsúszott az a gyászhír, melyből mégis ki lehetett hámozni a tragédia okát. Repült is a felelős kollégám.

A világ 1989 óta nagyot változott, a pártállami érdeknagyfal leomlott, és sokáig úgy nézett ki, hogy nem is nagyon épülnek helyette újak, ha mégis, partikulárisak, nem túl drámaiak. Pár év óta viszont azt tapasztaljuk, úgy nőnek fel az érdekfalak körülöttünk, mint Vir szigetén az apartmanházak. Most például madárinfluenza-ügyben akadtunk el az állati tetemeket feldolgozó vállalatnál, ahol azt mondják, államtitok; régi gazdasági botrány kapcsán nyilatkozik talpraállásukról egy másik cég vezetője, ám a megjelenés előtt, ügyvédje javaslatára visszavonja; nem mindennapi körülmények között (legénybúcsúztatón) lett öngyilkos egy végzős, kitűnő tanuló medikushallgató – ha az egyetemre és a hozzátartozókra hallgatunk, egy sor sem jelenik meg a lapban az esetről; tegnap álalapítványokat akartunk valódi gyűjtés közben tetten érni a Kárász utcán – megfenyegették fotós kolléganőnket; az utóbbi idők legnagyobb csalássorozata ügyében el sem jutottunk a háziőrizetben lévő gyanúsítottakig, a hozzátartozók – miután szívélyesen elbeszélgettek kollégáinkkal –, zaklatásért akarnak feljelenteni bennünket. Hát jelentsenek!

Az ezerfalú érdeklabiriuntusban mi akkor is a saját világítótornyunkra figyelünk, melyet úgy hívunk, hogy az olvasó érdeke. Vagy úgy, hogy a nyilvánosság, patetikusabban szólva, sajtószabadság. A Délmagyarország és a Délvilág jó ideje arról ír, amiről beszélnek az emberek, s arról beszélnek, amiről írunk. Mindkettő egyformán nagy felelősség, nem bírja el sem az elhallgatást, sem az elhallgattatást.

És még egy kis szemforgatásért sem kell a szomszédba mennünk, hiszen ahogy Nagy-Britanniában felzúdulnak az emberek, amikor a sajtó kiteregeti a királyi család viselt dolgait, nálunk is gyakran csörrennek meg „a mit képzelnek maguk!" kezdetű telefonok – az olvasottság azonban ott is és itt is ilyenkor a legmagasabb.

Cui prodest? A közé, újságolvasó, szabad polgároké.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Éljen a posta!

"Kész csoda, hogy eljutott a szerkesztőségünkbe egy kecskeméti vetőmag-forgalmazó cég levele, mivel… Tovább olvasom