Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Kis magyar advent

"Már november közepén elhittük, hogy késésben vagyunk az ajándékok beszerzésével, s ennek megfelelően gyorsítjuk amúgy is sűrű lépteinket."
Ha nem tetszettek volna észrevenni, advent van. Lelki értelemben is a készülődés, a várakozás ideje – keresztény kultúrkörben legalábbis így illene. Persze sehol sincs pont így, nálunk meg pláne nem. A mi kis magyar adventünk inkább hasonlít Tanúbeli narancsunkra, kicsi is, savanyú is, de a mienk. Lassan három hete, hogy bent vagyunk az adventben, bő egy hétnyire karácsonytól, kettős futásban az ország. Az egyik tempót mi, pontosabban a fogyasztói társadalom diktálja, másikat a politika. Egyik rosszabb, mint a másik. Ahogy a költő, Orbán Ottó írta túlpolitizált évekre szánt Egy jó borivó vagáns énekében: „Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot."

Már november közepén elhittük, hogy késésben vagyunk az ajándékok beszerzésével, s ennek megfelelően gyorsítjuk amúgy is sűrű lépteinket. Nagy lehet a bűntudatunk, vagy éppen szeretni vágyásunk, talán befolyásolhatóságunk, hogy mindent meg akarunk venni szeretteinknek, amit csak kínál – persze ha lehet, akcióban – a globalizált tekintetű hiperkereskedelem. Ha a gatyánk rámegy is. Lehetne másképp is?

Mi történne, ha követnénk az MTV intelligens bemondónőjének, D. Tóth Krisztának a példáját, aki párjával elhatározta, piciny gyermeküket úgy fogják felnevelni, hogy a jeles napokon nem újabb és újabb fogyasztási cikkekkel halmozzák el őt, hanem élményekkel. Valahogy úgy, mint Szabó Magdát szülei, amikor egyik születésnapjára a naplementés Tihany festői látványát kapta tőlük ajándékba – időskorában is emlékezett rá. (Persze arra is, hogy osztálytársai ezért kinevették.) Ha belegondolunk, a legtöbb családban már az is nagy ajándék lenne, ha együtt sétálhatnának egy nagyot.

Az értékválasztásban a legkevésbé számíthatunk a politikusokra. Advent ide vagy oda, az egyik oldal éppen a karácsonyi ünnepkörre időzítette az év legcikisebb parlamenti szavazását, mire a másik ugyanekkorra sztrájkba bolondítja az embereket. A szeretet ünnepéhez közeledve ugyanúgy marják egymást a politikusok, mint a szimpla hétköznapokon. Beleértve az ájtatos manókat is, akik a saját jóságukba vetett hitüktől elbódulva azt hiszik, a Mindenhatóhoz vicsorogva is lehet imádkozgatni. Nem lehet, soha nem fogja meghallgatni őket az Úristen! Sokkal inkább azt a derekegyházi asszonyt, aki legutóbbi megyejárónkon a pokolba kívánta az összes civakodó politikust, és azt szabná nekik vezeklésül, hogy éljenek meg az ő negyvenezer forintos nyugdíjából.

Ugyanakkor, advent tele van jóságokkal és jó emberekkel is, csak egy picit csendben kell maradni, hogy észrevehessük. Állnak a szeretetsátrak valóságosan és képletesen is, számolatlan a jótékonysági események száma – a politikusok harci kürtjeinek hangja itt nem ér többet mint egy szamárnyikogás.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy kilenc nap múlva jön a Jézuska. Vagy nem?

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Első a hely

"Megyénkben jó néhány olyan község van, ahol pénzkidobás lenne az építkezés. Mert nem jó a hely.… Tovább olvasom