Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Kiszolgáltatott dolgozók

"Az van beleírva a munka törvénykönyvének paragrafusaiba, hogy a dolgozónak az elvégzett munkáért munkabért kell fizetni. Ez a kiindulópont, a kályha, minden követelés alapja: a munkáért fizetség jár."
Az van beleírva a munka törvénykönyvének paragrafusaiba, hogy a dolgozónak az elvégzett munkáért munkabért kell fizetni. Ez a kiindulópont, a kályha, minden követelés alapja: a munkáért fizetség jár.
Nagy a baj akkor, ha a munkáltató már bért sem utal. Ez ugyanis azt jelenti, hogy innentől kezdve nincs étkezési és utazási hozzájárulás, természetbeni juttatás, felmondási időre járó kifizetés, végkielégítés.

Nincs már semmi. Ez következett be a szegedi nyomdában, amelynek dolgozói akár munkajogásznak is elmehetnének, olyannyira kiművelték magukat a témával kapcsolatban az eltelt fél évben. Tudják, mire jogosultak, mi szabhat határt a tiltakozásoknak, de hiába. Ugyanazt a törvénykönyvet bújja a munkaadó is, aki szintén talál paragrafusokat arra vonatkozóan például, visszavonhatja-e a már korábban kiadott szabadságokat rendkívüli helyzetre hivatkozva. Sajnos visszavonhatja.

A helyzetből az következne egy működő gazdaságban, hogy a dolgozó odébbáll. Azt mondja, ha veszett a fejsze, vesszen a nyele is – illetve majd megítéli neki a pénzeket a bíróság! –, és szakmai tudásában bízva keres magának egy másik munkahelyet. Ha nem Szegeden, akkor az ország másik végében. Mint az amerikai filmekben: eladja a házát, az ingóságokat kipakolja az utca és a bejárat közötti gyepre, bútorait eladogatja a szomszédoknak, míg legvégül a gyerekeket, a kutyát, valamint a családi fotóalbumot a hátsó ülésre pakolva elindul élete következő állomására.

Csakhogy nálunk nincs továbblépés. Helyben nincs másik könyvnyomda, másik konzervgyár és paprikafeldolgozó, nincs ötödik vagy hatodik Ikarushoz hasonló üzem, varroda. Szegeden többnyire mindenből csak egy van – az ország más területein sem jobb a helyzet –, az itt dolgozó okkal félti hát a munkahelyét, ezért kompromisszumkészségben a végtelenségig is hajlandó elmenni. Harmadik, majd szombati műszakot vállalni, új kollektív szerződést elfogadni, a különböző juttatásokról lemondani.

A cérna pedig csak akkor szakad el, amikor már hónapok óta ingyen dolgoztatják.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hőhullám

"Még hogy nem lehet kibírni? Dehogynem, és ki is fogjuk – öntött el a pozitív gondolkodás, no… Tovább olvasom