Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Kitömött sas

"Románia uniós csatlakozásával egy olyan országrész – Erdély – is része lesz az Európai Uniónak, amely nemcsak magyar kulturális és hagyománykincsével kapcsolódik Magyarországhoz, hanem egymilliónál nagyobb lélekszámú magyar nemzeti közösségével is."
Évekkel ezelőtt egy kiváló francia külkapcsolati tanácsadót volt szerencsém kalauzolni az egyik hazai múzeumban. Egy szélesen kiterjesztett szárnyú, sas formájú kitömött madár előtt állt álmélkodva, amikor – beismerem: galádul – alkalmi kalauz szerepemből kibújva tudattam vele, hogy ez a madár pontosan 1918-ban halt ki Magyarország területéről. Pillantása csak egy tétova másodpercig időzött még a sason, elismeréssel gondolva a magyar ökológiai statisztikák fejlettségére, amikor rájött: egyébről lehet itt szó.

Románia uniós csatlakozásával egy olyan országrész – Erdély – is része lesz az Európai Uniónak, amely nemcsak magyar kulturális és hagyománykincsével kapcsolódik Magyarországhoz, hanem egymilliónál nagyobb lélekszámú magyar nemzeti közösségével is. Ha úgy tetszik, a magyar gazdaság lehet egyik legbiztosabb haszonélvezője e csatlakozásnak, hiszen szinte készen kapja e jelentős
piacot. Jóllehet, kevésbé tőkeerős, mint uniós vetélytársai, mégis előnyösebb helyzetben van: ha a majd száz évvel ezelőtti kapcsolódások, vállalkozási helyszínek és struktúrák újraéleszthetők, kevesebb ráfordítással vihetők sikerre a kezdeményezések.

Ennek a romániai térfoglalásnak lenne (lehetett volna már eddig is) előkészítője egy olyan magyarországi nemzetpolitika, amely az eddigieknél egyenrangúbb kulturális és érzelmi kötődést erősítene meg az „anyaország" és a romániai magyarok között. Amit eddig a nemzeti retorika szólamának lehetett tekinteni, az most már szó szerint érdekünkben áll: az erdélyi magyarság megismerése, megértése és politikai feltételek nélküli elfogadása. Érdekünkben áll az is, hogy Magyarország áldozzon a közös vállalkozások segítésére. Románia kezdeti uniós éveiben fog eldőlni, hogy az erdélyi gazdasági lehetőségeket – az idegenforgalomtól az egykor Magyarország nyersanyagforrását jelentő természeti kincsek felhasználásáig – a külföldi tőke foglalja-e le, vagy újra magyar-magyar kötőanyag formálódik a közös vállalkozásokból.

Ebben az értelemben a magyar kormány egyik kiemelt feladata kellene, hogy legyen az elbizonytalanító 2005-ös népszavazás feszültségének felszámolása. A magyar politikáról a közvéleményre átragadt kártékony tévedés az erdélyi magyarok szellemiségének kategorizálása a magyarországi politikai viszonyok szerint. A magyarságtudat, amely idehaza érthetetlen értelmiségi szorongásokat okoz, Erdélyben a hétköznapi élet része, és nem irányul semmi ellen, ami nem veszélyezteti azt. Erdélyben magyarnak lenni nem politikai kérdés – sokkal egyszerűbb annál. Maguk lényegbevágó megkülönböztetése, és egyúttal elfogadása azoknak, akik nem magyarok. Ha úgy tetszik, konzervatív, ha úgy tetszik, liberális – és egyik sem úgy, ahogyan Magyarországon.

Ennek megértésére kellene nemzetpolitikát építeni. Ez most már nem segélyek és támogatás kérdése lesz. Támogatást tudnak majd szerezni az uniótól. Magyarországnak saját nemzeti közösségének keleti részét kell újra felfedeznie. Ehhez mindenki hozzáteheti a magáét: az is, aki befektetői pénzét viszi Erdélybe, és az is, aki nyári pihenését Rimini helyett tölti ott.

Nem kitömött madarat fog látni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árulkodó gágogás

"Félretesszük félelmeinket, nem ezen a napon akarjuk meglelni minden földi rejtélyünkre a választ,… Tovább olvasom