Délmagyar logó

2018. 05. 22. kedd - Júlia, Rita 15°C | 25°C Még több cikk.

Kőkorszak

"Másfélszeresére nőtt a magyar társadalom „ellenségességi mutatója" az utóbbi években – mutatták ki kutatók. Az emberek egyre ellenségesebbek egymással, s egyre ellenségesebbnek érzik a külvilágot. Az említett értéket még a budapesti tévészékháznál történtek előtt állapították meg – tehát még mielőtt váratlanul többszáz kocka is el lett vetve egy fővárosi kubistaösszejövetelen."
Másfélszeresére nőtt a magyar társadalom „ellenségességi mutatója" az utóbbi években – mutatták ki kutatók. Az emberek egyre ellenségesebbek egymással, s egyre ellenségesebbnek érzik a külvilágot.
Az említett értéket még a budapesti tévészékháznál történtek előtt állapították meg – tehát még mielőtt váratlanul többszáz kocka is el lett vetve egy fővárosi kubistaösszejövetelen. „Repül a nehéz kő..." Kő kövön. Vajon ha ezt is beleszámították volna a kutatók, mire jutottak volna: hányszorosra nőtt az ellenségességi mutató?

Egyébként a rombolásnak voltak előjelei; ha tudni nem is lehetett előre, hogy valami lesz – érezni igen. A Szegeden is mindent elöntő graffitiáradat – villámcikázásos, szöges-szögletes vonalakkal –; az éjszakai kukadöntögetések robaja; a lépten-nyomon derékba tört facsemeték (pedig rögzítik is őket, mindegyikre három vaskos oszlop jut, ám egy idő után rendszerint csak az oszlopok maradnak, s a csemetéből a csonk); kocsi mögé kötött, úton végigvonszolt kutyák; élő ember tervszerű fölgyújtása, és ki tudja, mi még.

Megyek az utcán, béke, csönd, nyílik a földszintes ház ablaka, játék gépfegyver nyúlik ki odabentről. – Ratatatatata! – kommunikálja az ötéves gyerek. A másik, odakünn, a ház előtt, lehajol, valamit fölkap; ablak: csörr... Szó nem esik. Rémült, néma visszahúzódás az ablak mögé az egyik oldalon – nem kevésbé rémült, néma iszkolás a másikon.

Gyerekkoromból fölrémlenek a dobálózások, csak görönggyel történtek mindig. Ha valaki nem azzal dobott, fölharsant a kórus máris: „Kővel nem ér!"

Van itt az asztal mellett két kockakő, nézem. Néhány napja – te jó ég, milyen régen volt! – még a valahai, iskolai rajzórák jutottak volna róluk eszembe. Miként kell meghosszabbítani kocka vonalait, hogy valahol, a távoli horizonton, egy pontban fussanak össze. Rubik-kocka. Káposztás kocka. Kocka-Lada. Kockázati tőke, kockafej.

Ma már, a kockákra tekintve, újra és újra elcsodálkozom. Hogyan lehettek ennyire könnyelműek a tervezők?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Időben átjutni

"Országos kudarcot és a fővárosi pozíciók meggyengülését hozták a helyhatósági választások a… Tovább olvasom