Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Kölcseynk két szeme

"Csak remélhetem, akik mostanában kapják a Kölcsey-érmet, nem fél szemmel nézik a világot, és nem kell majd sírunk felett zengetniük az engesztelő szózatot. Mert nem mindenkire érvényes, hogy többet lehet látni a féllel, mint az egésszel. És abban is bizakodom, az újkori ifjak, heves vehemenciájukkal nem az ő botlását ismételgetik, napjában."
Tudjuk jól, csak az egyik volt szolgálatban, a másikra hamar ráborult a himlő. Istenem, mennyit csúfolhatták miatta gyerekkorában, akár szemtől szemben, akár a háta mögött! Harmatfinom érzékenységet ültettek a lelkébe. A debreceni kollégiumban is a mérhetetlen magány rakott fészket benne. Így lett a reformkor egyik legnagyobb személyisége. És nevezetes költője. A nemzet imájának, a Himnusznak a költője. És róla is mondták, az egy szemével is többet látott, mint sokan mások a kettővel.

Ne szépítsük a dolgot, tévedett is. Már gyerekként puhánynak vélte kortársai írásait. Például Berzsenyiben se ismerte föl a nagy költőt. Úgy megbírálta, örökös és teljes hallgatásba kergette. Hiába szórt utólag hamut a fejére. Idézünk belőle: „Az ifjú, Tek. Társaság, az ifjú, ki a nemzet nagy énekesét megítélni merész volt, s ki e merészséget oly felette drágán, Berzsenyi elhűlésével, fizette meg, ez az ifjú – én valék." A Tek. Társaság az Akadémiát jelentette. Ott mondta el emlékbeszédét 1836-ban. Két bekezdéssel alább pedig: „Árnyéka az elköltözöttnek, sírod felett zeng az engesztelő szózat! Nem sokára követlek tégedet..."

Csak remélhetem, akik mostanában kapják a Kölcsey-érmet, nem fél szemmel nézik a világot, és nem kell majd sírunk felett zengetniük az engesztelő szózatot. Mert nem mindenkire érvényes, hogy többet lehet látni a féllel, mint az egésszel. És abban is bizakodom, az újkori ifjak, heves vehemenciájukkal nem az ő botlását ismételgetik, napjában.

Általában elég annyi nekünk, hogy az egyik szemére borult az árnyék, de melyikre? Vannak esetek, amikor pontosan illik tudnunk. A jobbra vagy a balra? Napjaink neves szobrásza érembe kívánja vésni portréját, neki tudnia kell, melyiket csukta le időnap előtt a kór. Van egy nagyszerű kapa-kaszakerülő kisded társaságunk, Eljár oda szobrászunk is. Csöndes vita kerekedett benne, körülötte. Van egy régi kötetem, előszavát Klebelsberg Kunó írta, annak az elején rézbe karcolva ott van a teljes fej. El is vittem, hogy megmutassam. Láthatja tulajdon két szemével, aki látni akarja, jobb szemén van a homály. Ki a fene gondolta volna, hogy a rézmetsző, bizonyos Schwedgeburth tévedett volna?

És ki veszi magára a felelősséget, ha netán ez a tévedés halmozódik tovább? Annyi hasonló támadt már a magyar irodalomban, Tiszát lehetne rekeszteni velük. Ferenczy Béni híres plakettje is ezt vehette alapul. A fizikából tudjuk, Huygens-elvnek mondják, a hullámmozgásban részt vevő akármi minden porcikája új hullámforrásnak tekinthető, de érvényes ez minden irodalmi és politikai tévedésre is.

Én, balga! Itthon aztán végre fölütöttem a háromkötetes Magyar Irodalmi Lexikont, és majdnem leszédültem a székről. A róla szóló, majdnem hétlapos szócikk legelején olvasható mindjárt, nem a jobb, hanem a bal szemére volt vak. Eltaláltam szarva között a tőgyét! Leírom még egyszer, hátha jobban megragad bennünk: a jobb szemével látott jobban, mint sokan a kettővel.

Amikor kötekedő riportalanyaim kezdték elővenni a „dokumentumokat" az asztal fiókjából, mindig mondtam, hagyják csak békében. Mert azt soha nem tudhattam, hány bizonyíték van még ott, ami az én föltételezésemet igazolná. Inkább nézz a szemembe, és úgy mondd! – ez volt a szokásos hárító szövegem. Hajszálra így jártam most magam is.

Kölcseynek a fél szemébe nézett rosszul a karcoló. Sanyi, vigyázz! Tehát a bal volt a rossz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyforintos köszönet

"A dolgok normális menete hozza magával, az is előfordul, nálam is, kilenc forintot kellene… Tovább olvasom