Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

Könyves Csongrád

"Minden ellene hat annak, hogy a Tisza és a Körös találkozásánál fekvő település a szellemi értékek őrzője, gyarapítója legyen."
Minden ellene hat annak, hogy a Tisza és a Körös találkozásánál fekvő település a szellemi értékek őrzője, gyarapítója legyen. Mégis kevés hasonló lélekszámú város mondhatja el, hogy otthont ad a kortárs képzőművészeknek, valamint az ének és a zene, a tánc, meg az irodalom művelőinek.

Nem követelte mindezt az itt élők tömege, sőt a mai napig a helyi politikában forgolódók egy része luxusnak érzi. Ezen nincs mit csodálkozni, ha a gazdasági élet vergődését, a város vészes eladósodását joggal rántják elő, mint valami véres kardot, a helyi vitákban. Ha kevesebb iskola lenne, ha a művelődésre nem adna pénzt a város, ha az idegenforgalmat élesztgető rendezvényekért egytől egyig fizetni kellene, akkor jó útra lelne-e ez a múltban oly sokat szenvedett város? A csongrádi kubikos előtt Jókai Mór, a neves író is megemelte kalapját. Nem a várost, az országot építették. A mai „szellemi kubikosok" se Csongrádot gyarapítják, mivel közeli és távoli településeken tudnak érvényesülni. A helyi könyvkiadás Don Quijotéja, Góg János – aki hűtlen lett a politikához – legújabb kötetének címe – Karcok a homokba – szinte sugallja, hogy az egykori és a mai megfogyatkozott lokálpatrióták küzdelmét rendre betemeti a szárnyas idő „homokja". Ilyen lenne-e a város Piroska János polgármester és festőművész, Galli János tanár és zeneszerző, dr. Tari László orvos-régész nélkül. Valamennyi sikeres lokálpatriótát fel kellene sorolni talán?

Pénz, sok pénz itt régen sem volt. A helyszeretet mértékegysége azonban nem a forint, és nem az euró.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tiltakozom

"Sztrájkolok a sztrájk ellen. Tiltakozom az amatőrizmus, pontosabban a legújabb munkabeszüntetést… Tovább olvasom