Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Körforgó

"Olvasom: az autósok húsz százaléka zavarba jön, ha be kell hajtania egy körfogalomba. Na, én ez ügyben többet nem is óhajtok írni."
Olvasom: az autósok húsz százaléka zavarba jön, ha be kell hajtania egy körfogalomba. Na, én ez ügyben többet nem is óhajtok írni. Eszembe sem jut azt latolgatni, miért nem tanulták még meg az úrvezetők, mikor indexeljenek, vagy azt: mikor, de leginkább kinek adjanak elsőbbséget ama nagy körhintában, amit körforgalom alcím alatt rendez a KRESZ.

Nekem ugyanis ebből a hírből leginkább ama húsz százalék tetszik igazán. Mert milyen is a helyzet a honi közlekedésben? A magyar utakon, írjuk csak le, ne szégyelljük, olyan a káosz, mint az ősrobbanás előtt (vagy után, nem is tudom) a világegyetemben lehetett. Netán még nagyobb, mert akkoriban még véletlenül sem akart egyirányú utcába kanyarodni Szegeden eltévedt, Németországba igyekvő, s a Balkánról indult kamionos. Miközben – fittyet hányva a piros lámpa jelzésére – legalább öt autó kezd el fordulni, beindítva ezzel a babakocsit toló anyák és nagymamák sikongató asszonykórusát. Ja, s ki ne feledjem: egy sarokkal arrébb motorosok fenyegetnek autósokat, autósok taposnának a motorosra, a hídon (mindegy, melyiken) meg gyorsulási versenyt rendeznek, csak úgy, a KRESZ-es nulla tolerancia jegyében.

Nos, amikor éppen az ideg- és a közlekedési rend összeomlásának a határán rettegünk az agyvérzéstől, én bizony nagyon is örömteli eredménynek tartom, hogy a körforgalomban csupán húszszázaléknyi autós jön zavarba. Mert jómagam – mint az a fent leírtakból kiderül – a közlekedés minden fázisában azt érzem: a száz százalékot közelíti azok száma, akiknek fogalmunk sincs, mit kéne kezdeni azzal a helyzettel, ami mára kialakult Csongrád megye útjain. Leginkább a Nagylak és az E75-ös között tombol a pánik, de azért a vásárhelyi, a Bajai út mellett is jól megélne négy-öt, gyorsreagálású idegszanatórium.

Nem is példálóznék tovább helyszínekkel, hiszen ennél sokkal fontosabb, hogy mire megépült a körforgalmas szép, új világ, elveszítettük türelmünket, vicsorgunk, ököllel indexelünk, káromkodóversenyt rendezünk autópályán éppen úgy, mint kertvárosi kis utcácskában, vagyis besoroltattunk a vágtázó vad hordák közé. Mintha azon az öt-tíz percen múlna az életünk, gömbölyded Földünk jövője, amit a közúton kell elveszegetnünk munkahelyünk és lakásunk között.

Ez itt a tragédia kérem, nem a húszszázaléknyi körforgalomban ügyetlenkedő – mondom én. Bár, ki tudja, hogyan gondolkodom erről, ha majd éppen egy körforgalomban puszilja fenéken kocsimat egy körforgós butaságban szenvedő sofőr teherautója.

Olvasóink írták

  • 1. Balogh Gábor 2008. július 07. 09:03
    „Néhány éve, mikor a Tisza Volán előtti körforgalom még újdonság volt, történt az alábbi eset: én már a körforgalomban haladtam, mikor a Bakay N. utca felől elém kanyarodott egy teherautó. Mivel nekem volt elsőbbségem (mint bent haladó járműnek), széttárt karokkal (nem szitkozódva!) néztem a teherautó sofőrre, hogy mit csinál. A teherautós idősödő úr derékig kihajolt a lehúzott ablakon, és üvöltötte, hogy egyenrangú útkereszteződésben neki van elsőbbsége.
    De mondom ez körforgalom! Mire Ő: ne magyarázz (így tegezve), nekem már 30 éve van jogosítványom, én tudom jobban.
    Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy akkor bocsi, és inkább elengedtem.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ugyanaz, ugyanúgy

"Régóta tudjuk, s most újfent megerősítést kaptunk róla: önkormányzat és család között sok különbség… Tovább olvasom