Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Kórházi keksz

"Nyilvánvaló, hogy az ideális beteg nem betegszik meg. Hetvenévesen is dzsoggingban fut esténként, és csak ünnepi alkalmakkor eszik töltött káposztát, csülökpörköltet."
A vásárhelyi bácsi történetében épp az a szomorú, hogy senki sem hibázott.

Így működik a rendszer, amelynek „utasa", a beteg már nem a műhiba lehetőségétől fél, hanem a bizonytalanságtól és az utazgatástól. Az agyvérzés gyanújával elindított bácsi harminc kilométert utazott, mire megtudta, mi a baja, aztán másik fél nap és hatvan kilométernyi zötykölődés kellett ahhoz, hogy oda kerüljön, ahol törvényesen meggyógyíthatják. És azt kell mondani, a vásárhelyi bácsinak szerencséje volt: közelben a családja, és van autójuk.

Miután tavaly lezajlottak a tüntetések, szakmai egyeztetések, tévés vitaműsorok, minden kórház megtudta, milyen betegséget láthat el, milyet nem, működni kezdett az új rendszer. Lehet tudni, milyen hétköznap és ünnepnapokon. Aki nem politikus vagy orvos, az most már azt nézi, hogyan lehet alkalmazkodni hozzá.

Nyilvánvaló, hogy az ideális beteg nem betegszik meg. Hetvenévesen is dzsoggingban fut esténként, és csak ünnepi alkalmakkor eszik töltött káposztát, csülökpörköltet. Ha mégis baj éri, nem lesz ideges a mentőben, nem igényel a szokásosnál több figyelmet, törődést. Csitítja a fiát, ne ordibáljon a kórház folyosóján az első, elébe kerülő asszisztenssel. A saját érdekében nem lesz hisztis a várakozástól és az utazástól, tudomásul veszi, hogy körülötte mindenki legalább olyan beteg, mint ő, de inkább betegebb – és megtanulja úgy hallgatni saját jajgatását, mint egyfajta üzemzajt.

Most éppen úgy látszik, hogy mifelénk jellemzően nem úgy teljesedik majd ki a differenciált színvonalú egészségügyi ellátás, hogy a meglévő mellett belép a nívósabb. Hanem a meglévő romlik le – persze, hogy nem „orvosszakmailag" – alig kibírhatóvá, hogy aztán a pénzesebb ellátástól elég teljesítmény lesz, ha úgy muzsikál, mint a békebeli.

De azért ezt a korszerű, takarékos állami üzemet is emberek működtetik, akik megpróbálják erőn felül is hozzátenni a maguk emberségét. Ennek a gondoskodásnak a jeleivel is lehet találkozni, mindenütt. A nővérek, asszisztensek például felhívják a hozzátartozót: jöjjön már az autóval, mert a betegszállítók csak később fognak ráérni, és mindenkinek jobb lenne, ha nem azokra várna a bácsi.

A szegedi klinikán pedig egy ideje van olyan szoba, ahol azok a betegek gyűlnek össze, akiket vizsgálatra egy másik intézménybe, esetleg egy másik városba visznek tovább a betegszállítók, majd, valamikor. Még ha kulturáltak is, szomorúak az ilyen helyiségek, a feszültséget érezni lehet a levegőben. A klinika nem gazdag, de a nővérek mindig hoznak ásványvizet és kekszet, hogy legyen mit enni, inni a betegnek, amíg odébb nem viszi a rendszer.
Vagy az agyvérzés.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fohász a déli végeken

"Fehér folt Csongrád megye, de a dél-alföldi régió többi része is a légi mentés térképén. Itt nem… Tovább olvasom