Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

Körön kívül

"Azt viszont nem tartottam elképzelhetőnek, hogy minden létező törvénnyel szemben bigott módon ragaszkodjék bárki is az álláspontjához. Bármi áron."
Irodalmi élményeim alapján mondhatom: haltak meg gyerekek torokgyíkban. Bárki hozzájuthat az információhoz: élnek közöttünk tüdőbajban szenvedők, főként hajléktalanok. Hallottam róla: a Németalföldön, ahol szabadelvűen kezelik a védőoltás kérdését, sokan nem kapják meg a Sabin-cseppeket, és végtagjaik korcsosulnak. Az elmúlt néhány hónapban néhány fórumon megszólaltak néhányan, akik azt állították, hogy oltóanyagtól betegedtek meg.

Elképzelhetőnek tartom, hogy testidegen anyagra egy szervezet türelmetlenül reagál, ennek következményeit pedig kezelni kell. Elképzelhetőnek tartom, hogy orvosi szakmai vita keretében a témában képzett és felelősségtudattal rendelkező gyógyítók beszélgessenek a védőoltásokról, s azt is elképzelhetőnek tartom, hogy enyhén árnyalt kép alakulna ki ezen a beszélgetésen, amely alapvetően nem térne azonban el a jelenlegi helyzettől: betegség azért nincs, mert védőoltás van.

Azt viszont nem tartottam elképzelhetőnek, hogy minden létező törvénnyel szemben bigott módon ragaszkodjék bárki is az álláspontjához. Bármi áron.

A szentesi anyuka az egészség külön útját választotta, nyíltan ütközve egy közösségi elvvel. Az anyát ismerve tudom, érvei között szerepel az a tény, amelyet az általános oltottságnak köszönhetünk: a mi gyerekeinktől biztosan nem lesznek fertőzöttek az övéi.

Van az egészségnek külön útja, mely járható. Ez az út együttműködést feltételez az orvos és páciens között, tájékozottságot az alternatív gyógyászati lehetőségekben és megfellebbezhetetlen bizonyosságot a klinikai diagnózisban. A külön úton létezik megegyezés a legnagyobb közös érdek, az egészség érdekében. Az édesanya hozzáállása nem erről üzen: foggal-körömmel ragaszkodik. Ezt a magatartást éppen ezért nem tekintem reformernek, és nem értékelem a közösséget gyarapító elképzelésnek. Ez egy saját baj.

A gyerekek sorsa a huszonkettes csapdája, melyben minden fejezet zárt. Nem tudni, mivé lesznek, csak azt tudni, mi nem lehet az övék. Egy vakvágány miatt a fiúk kimaradnak nemcsak az iskolából, de a korosztályuknak megfelelő sporttalálkozókból, a kislány az eszterláncból. Körön kívül. Az anya és az apa talán soha nem hallotta: „gyermekeitek általatok jöttek, de nem értetek..."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A pékség illata

"Lehetne minden másképp is: sok-sok kicsi, tőkeerős pékség mindenféle finomsággal felszerelkezve,… Tovább olvasom