Délmagyar logó

2018. 04. 25. szerda - Márk 12°C | 25°C Még több cikk.

Koszovó, az előzmény?

"A határon túli magyar közösségek autonómiaügyéhez hasonló intézkedések szükségesek, mint amit Belgrád nem teljesített Koszovóban."
A koszovói függetlenség nyugati felkarolása az első egyoldalú módosítás a háború utáni Európa egy államának határain: 1945 óta először fordult elő, hogy háború nélkül, külső hatalmak változtassanak egy ország területén. Ha figyelembe vesszük, hogy Csehország és Szlovákia ma is mereven ragaszkodik a Benesi dekrétumok alkotmányosságához, hogy az Európai Unióban évtizedek óta lehetetlen a nemzedékekre befagyasztott kisebbségi problémákhoz nyúlni, zavarba ejtő, hogy éppen Koszovó miatt törik meg a jég.

A koszovói függetlenséghez Szerbia kiszolgáltatott helyzete vezetett. Az egykori titói Jugoszlávia utódállama mellől eddig 6 tagköztársaság vált ki, a hetedik kilépő, Koszovó, pedig már olyan terület, ami Szerbia részeként még csak nem is volt önálló tagja a jugoszláv szövetségnek. Ha Koszovó is kiválik, Szerbia területén már lényegében csak a vajdasági magyarok maradnak emlékeztetőnek a jugoszláv státusra. Szerbiának Koszovóval kapcsolatban csak két választása volt: elveszti a területet, vagy biztosítja az albánok autonómiáját.

A Nyugat ez utóbbinak elmulasztását veti Belgrád szemére, de valójában a gyorsan növekvő dél-szerbiai albán népesség mellett ez sem biztosította volna, hogy az albánok idővel ne akarjanak kiszakadni. Szerbia számára valójában a koszovói szerb kulturális és nemzeti örökség elvesztése a fájdalmas, mert az valószínű, hogy nem a szegénységben élő albán területek felzárkóztatása lett volna a szerb gazdaság fő célja.

Az albánok vezetése alatt soknemzetiségű, demokratikus államot létrehozni csak egy fokkal lesz egyszerűbb, mint Irakot demokratizálni. Ezt az Európai Unió bizottsága is érzékeli, ezért ajánlotta a szerbeknek kárpótlásul azt, hogy a kisebbségi jogok védelmét maga az Unió garantálja majd. Csakhogy az Unió – saját tagországaiban – eddig legfeljebb a kisebbségi kérdés általánosságaival foglalkozott.

A koszovói elismerés lakmuszpapírként mutatta meg, hogy a határok nélküli Európában Magyarország környezetében hol vannak erőből „megoldott" kisebbségi területi ügyek. Első nyilatkozataiban mind a román elnök, mind a szlovák kormányfő elítélte a koszovói függetlenséget. Kétség sem fért ahhoz, hogy valójában nem a dél-szerbiai állam kikiáltását ítélték el, hanem azt a precedenst, amit ez teremthet az európai kisebbségpolitikában.

Elvégre a 120 ezres koszovói szerb kisebbségnél jóval népesebb határon túli magyar közösségek autonómiaügyéhez hasonló intézkedések szükségesek, mint amit Belgrád nem teljesített Koszovóban.

Olvasóink írták

  • 4. Lugas6 2008. február 25. 22:11
    „A nemzetiségi követelések - atrocitások a régi Jugoszláviában Koszovóban kezdődtek és nem nehéz belátni, hogy miután a többi tagállam levált, várható volt, hogy a koszovói albánok sem akarnak kimaradni az önállósodásból. Koszovót a szerb állam tűzzel vassal próbálta megtartani, de a koszovói albánok nem adták meg magukat. Aki tudott elmenekült, aki nem annak át kellett élnie a szerb önkényuralmat, és voltak nem kevesen, akik illegalitásba vonulva gerillaként felvették a harcot a szerb hadsereggel. A NATO az USA hathatós segítségével a koszovói albánok javára billentette a mérleg nyelvét. A szerb csapatoknak ki kellett vonulni. Sajnos a történet azt bizonyította, hogy a demokratikus Európai Únió, az erőszak érveire inkább volt hajlandó lépni és engedni, mint a tárgyaláson alapuló megegyezés eléréséért. A szomszéd államokban élő magyarok számára ez azt jelentené, hogy ők is az erőszak eszközét használják, a békés megegyezésre való törekvés helyett? A kultúrális autonómia kérdése ugyanis valahogy nem akar megoldódni. Egyszóval úgy látszik az eddigiekből; Európa a nemzetiségi kérdések demokratikus felvetésére nem reagál, de ha ezt valaki erőszakkal igyekszik megoldani, akkor azt támogatja? Ez lenne a tanulság?”
  • 3. ivcsek 2008. február 25. 11:01
    „röviden tömören rátapintottál a lényegre.
    apropó: a helyi nemezetiségek parlamenti képviselete, ciklusról ciklusra egyre távolabbinak tünik, pedig mintha be lenne ígérve:)”
  • 2. Logaritmus 2008. február 25. 10:41
    „Panek úr, irány Szabadka és követelje az elszakadást - de ne lázítsa az ottaniakat a kényelmes székéből. Majd ha ők maguk hajlandóak lesznek ilyen célokat nyilvánosan és közösen megfogalmazni akkor támogassuk őket ebben a de addig minek ilyesmiről beszélni?”
  • 1. sevenof9 2008. február 25. 05:27
    „orommel udvozolnem a cigany kisebbseg autonomiatorekveset is. ugyan kulon nyelvuk nincs,de tobbezer eves kulturajuk felsobbrendusege nyoman en tamogatnam a kulonvalasukat. teruletkent odaajandekoznem nekik Bihar tartomanyt Indiaban,igy megterhetnenek vegre ezereves szenvedes es elnyomas utan gyokereikhez. na puff,elotte Indiat csatlakoztatjuk az EUhoz,mi az nekunk?

    a pirezek tamogatjak new-albaniat?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerek

"Talán, ha mód lenne annak megismerésére, eléggé elrettentő lehetne azok számára, akik ma este egy… Tovább olvasom