Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Középen állva

JEGYZET - "A gyerekek megnőttek, mi megöregedtünk, de a szertartás ugyanaz."
A legintimebb, ezért a legszebb ünnepünk május első vasárnapja: nem beszélünk róla előtte, csak csendben készülődünk. Nincs ajándékozás, stresszelés, a bevásárlóközpontok felbolygatása, szó sem esik előbb spórolásról, majd eszeveszett pénzköltésről. Nem várjuk különösebben, nem számoljuk a napokat, csak tudjuk, minden idegszálunkkal érezzük, hogy közel a nap.

Aztán egyszer csak felvirrad egy friss, szép, tavaszillatú reggel. A tekintetek kerülik egymást, mert mindenki úgy csinál, mintha semmit se venne észre. Úgy teszünk, mintha természetes lenne, ahogy gyerekeink cipőt húznak, kabátba bújnak, sürgető, halaszthatatlan dolguk támad a kora délelőttben. Az ajtó záródását, majd kisvártatva a nyitását hallva hirtelen akad sok teendőnk a konyhában: eljátsszuk, hogy nem jut el a fülünkig a suttogás, a selyempapír zizzenése, az összeesküvés félreérthetetlen neszei.

Majd előőrsként valaki kijön értünk, és már csak annyit veszünk észre, hogy ott állunk középen, szemben a gyermekekkel, a nagylányokkal, a ma már felnőtté érett nőkkel. Az idők során változtak a díszletek, kicserélődtek a bútorok, a gyerekek megnőttek, mi megöregedtünk, de a szertartás ugyanaz. A virágcsokor mellé ugyanaz az óvodáskorban, az első óvó nénitől tanult négysoros versike az ajándék, amelynek már első szavaira – „Mintha ezüst csengő csengne, s tavaszi lágy szellő lengne..." – könnyek futják el a szememet.

Jó pár éve még, letörölve a könnyeket, eligazgatva a vázában a virágokat, az első gondolatom az volt: most fel kell hívni a nagymamát. Vagy az, hogy utazzunk el hozzá: érezzük magunkat újra gyereknek, mondjuk ki mi a bűvös szót: édesanyám. Álljon ő középen, legyen a május első vasárnapja az ő napja.

A gyerekek megnőttek, mi megöregedtünk, a nagymama pedig nem maradt velünk. Az anyák napi virágcsokrot a temetőbe kell vinnünk.

Olvasóink írták

  • 1. vityillo65 2011. április 30. 16:53
    „Irigylem azokat, akik ünneplik anyák napját. Örüljön, aki örömmel megy édesanyját köszönteni. Nekem sajnos a lehető legborzalmasabb ünnep volt már gyerekkoromban is, aztán szép lassan el is felejtődött ez a nap, mert még egy puszit adni is kitört a frász. Kérem, ne törjön pálcát senki fölöttem, csak azért írom, mert ilyen is van, amikor egy anya nem méltó arra, hogy egy napot is ünneplésére szánjunk. Ne legyen senki álszent, valószínű, nem vagyok egyedül. Valamikor én is megkaptam, hogy "de megszült", én meg azt tudom erre a mai nap is mondani: de minek? Ma már nincs, csak irigykedve olvasom/olvastam mindig ezeket az írásokat. Remélem, szívből jöttek a leírt mondatok.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

El lehet menni Magyarországról

"A hazainál vonzóbb perspektíva egy brightoni vidámpark büféje vagy egy óceánjáró hajó sötét kabinja." Tovább olvasom