Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Krónikus bajaink

"Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – jó lenne, ha így lenne."
Nincs abban semmi meglepő, hogy krónikus betegnek tekinthető ma Magyarország lakosságának 41 százaléka. Az okokat mindenki tudná sorolni magától is. Ha nem tudatosítja a család, hogy mekkora érték az egészség, és megtartása érdekében érdemes némi áldozatot hozni, a megfelelő életmód kialakításához az iskolarendszertől aligha kap elegendő segítséget a diák. Márpedig a legtöbb dolog ekkor dől el, a gyerekkorban, amikor még időben meg lehet tanítani – és meg lehet szokni – a helyes táplálkozást, az aktív, sportos, egészséges életmódot, a cigaretta kerülését, a mértékletes alkoholfogyasztást.

Akiben ezek az alapvetések gyerekkorban nem tudatosulnak, annak felnőttként még nehezebb dolga lesz. Különösen egy ilyen országban, ahol sokszor inkább a napi túlélés a tét, nem a távlatos, egészségtudatos életvezetés. Hány olyan példát tudnánk sorolni a környezetünkből, amikor a munkáltató még a munka törvénykönyvének legalapvetőbb rendelkezéseit sem tartja be? Hány kiszolgáltatott, állása elvesztésétől tartó alkalmazott dolgozik nálunk kényszerűségből jóval többet, rosszabb körülmények között, mint azt a jogszabályok előírják? Az érdekképviseletek csak kevés ágazatban tudnak igazán eredményesen fellépni, sok cégnél pedig egyszerűen nem működik vagy nincs semmilyen érdekvédelem.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – jó lenne, ha így lenne, de a slágerré lett régi jelmondatot már nemigen emlegetjük, és kevesen engedhetik meg maguknak ma ezt a luxust. A felmérések szerint Magyarországon a munkaviszonyban vagy saját vállalkozásban robotolók többsége manapság jóval többet dolgozik, mint nyolc óra. A tanárok magánórákat vállalnak vagy iskolájuk terhel rájuk egyre több feladatot, az orvosoknál nem ritka, hogy nemcsak esténként, hanem akár szombatonként is magánrendelést tartanak, sok túlterhelt önkormányzati dolgozó kénytelen hazavinni munkája egy részét. Aki teheti, másod-, harmadállást vállal. És akkor még nem számoltuk a házimunkát, ami a munkahelyi robothoz képest sokszor szinte kikapcsolódás.

Sokkal jobb helyzetre a jövőben sem számíthatunk. Pihenésre, sportra, túrázásra, rekreációra – munkaereje újratermelésére a többségnek ezután sem lesz elég ideje és pénze. Minőségi – és ezért drágább – élelmiszerre sem nagyon. Pedig a civilizációs betegségnek tekinthető kórok többségének előfordulása mindezzel jelentősen csökkenthető lenne.

Olvasóink írták

  • 1. Aranea 2011. január 24. 13:18
    „...és arról már ne is beszéljünk, amikor az ember a melóhelyén is egész nap reszket az idegtől az idióta ügyfelek (és néha a főnökség) miatt. A melók közül meg nem lehet válogatni...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ingyenmalac

"Valakik azt akarják elérni, hogy Magyarországon szűnjön meg a sertéstartás." Tovább olvasom