Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Kutyasors

"Kerítéshez kikötött ebek, kényelmetlen helyzetbe hozott állatvédők, nagy gonddal rendben tartott kutyamenhely, amelynek akár működőképességét is kockára tehetik a felelőtlen gazdák. Igencsak elkeserítő látlelet ez a szegedi és környéki kutyaviszonyokról."
Kerítéshez kikötött ebek, kényelmetlen helyzetbe hozott állatvédők, nagy gonddal rendben tartott kutyamenhely, amelynek akár működőképességét is kockára tehetik a felelőtlen gazdák. Igencsak elkeserítő látlelet ez a szegedi és környéki kutyaviszonyokról. Különösen akkor, ha hozzátesszük: a Tappancstanyára állataikat kiszállító, ám korábbi kedvenceikről ott aztán megfeledkező ebtulajdonosok még a kíméletesebb gazdik közé sorolhatók.

Ennél súlyosabb bűnökkel vádolhatók azok, akik szemrebbenés nélkül napon forrósodó autóban hagyják kutyáikat, hétvégi házukban láncon felejtik az étlen-szomjan vergődő házőrzőt, netán gereblyenyéllel, vaskos ütleggel szoktatják hozzá a szerencsétlen jószágot a tényhez: manapság mifelénk nem kutya-, hanem farkastörvények uralkodnak. Ejthetnék szót persze azokról is, akik egyszerűen kidobják autóikból a város határában a megunt jószágot, s különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül tesznek arról, hogy mind több kóbor kutya riogassa az embereket. Vagy azokról a barbárokról, akik állatviadalra készítik fel speciálisan tenyésztett vérebeiket, netán állatkínzással szórakoztatják barátaikat, s önmagukat. Elsápasztó hírek bizonyítják: ők sincsenek kevesen.

Hogy aztán, aki így bánik egy érző, oly sok örömet okozó állattal – aki talán már régen rájött: az lehet, hogy a kutya az ember a legjobb barátja, de mindezt ő, a kutya már aligha mondhatja el az emberről –, miként viselkednek egyébként hétköznapjaikban? Hogyan gázolnak át (no persze csak képletesen) emberből készült társaikon, ha úgy érzik, azoknak már semmi hasznát nem vehetik? Mennyi könyörület lobban lelkükben, ha látják, másokkal kutyául elbánt a sors, míg nekik (hiszik, miért ne hinnék?) – fordulhat bárhogy a világ kereke – kutyabajuk sem lesz? Belegondolni is rémisztő.

És előlük mégis hova menekülhetnénk? Merthogy embermenhely eme uniós büszkeségtől szuszogó, de a kulturált európai normákra azért még korántsem mindig fogékony világban nem létesült. Pedig hát gyakorta menekülnünk kell, ha nem akarunk kutyaszorítóba kerülni. És még arra sincs időnk, hogy loholásunk közben hátrakiabáljunk. Mondjuk azt: te, ember, kutyaharapást gyógyíthatunk szőrivel, ember ejtette sebre is van tapaszunk; de nem lehetne mégis inkább szeretettel, türelemmel, megértéssel kibélelni az életünket? Kutyának, embernek is szebb lehetne az élete, s talán a világról sem az jutna az eszünkbe néha: ilyen időkben még a kutyát sem zavarnák ki.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak a vese...

"Hódmezővásárhely, Andrássy utca, az Emlékpont bejárata előtt, fényes nappal. Nagy a gyalogos- és… Tovább olvasom