Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Kütyük között

JEGYZET - ˝Amíg a kijelzőt simogatjuk, kizárjuk a külvilágot.˝
Tizennégy évesen kaptam meg az első mobiltelefonomat. Akkor még szó se volt Magyarországon okostelefonokról és táblagépekről, a technika azonban olyan ütemben fejlődik, hogy ma már azon vitatkozunk, kell-e egy hároméves gyerek kezébe adni ilyen kütyüt. Nincs új a nap alatt: körülbelül tizenöt éve hasonló dilemma elé állította a szülőket a videojáték. Mennyit engedjem játszani? – vetődött fel a kérdés. Úgy gondolom, akkoriban mégis könnyebb lehetett megálljt parancsolni, mert a játékhoz tévé is kellett – nem lehetett bárhol beindítani –, illetve véges volt a használható programok száma. Most meg az internet kifogyhatatlan tárháza a játékoknak is.

A gyenge szülőnek kiváló „fegyelmezési eszköz" az okoskészülék. Tudja, hogy amint odaadja a kicsi kezébe a szép, színes kijelzőt a kedvenc meséjével vagy játékával, abbahagyja az ordítást. Csakhogy ezerszer többet ér az este felolvasott mese és a hasonló korú gyerekek társaságában töltött szórakozás vagy sport, mint a kijelzők álomvilága. Úgyis eljön az az idő, amikor már nélkülözhetetlenné válik, hogy a világháló ott lapuljon az ember zsebében. De addig nem kellene, hogy függőség alakuljon ki, ne szippantsa be az online játékok világa a gyereket.

Nem véletlen, hogy a lapunknak korábban válaszoló szülők nagy része valamilyen korlátok közé igyekszik szorítani az okostelefonok, táblagépek használatát. Ami a képernyőn megjelenik, az csak egy látszatvalóság. Amíg a kijelzőt simogatjuk, kizárjuk a külvilágot, nem figyelünk a körülöttünk lévőkre. Pont a gyerekkor az az időszak, amikor rá lehet csodálkozni a világra. Ez fülhallgatóval eldugaszolva, képernyőre szegezett szemmel lehetetlen dolog.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beteg a rehabilitáció

"A rendszer újratermeli a hibákat." Tovább olvasom