Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Lakat az éttermen

"Érdemes néha visszafelé is néznünk, hogy megtudjuk, miből lett a cserebogár. Ki ne emlékezne a tanyán építkezés tilalmára? Csak az, akinek soha nem volt dolga tanyaival. Reszketett a hatalom, hogy konzerváljuk a tanyát, ha a porba süllyedt viskók helyébe új házakat engedünk építeni."
Érdemes néha visszafelé is néznünk, hogy megtudjuk, miből lett a cserebogár. Ki ne emlékezne a tanyán építkezés tilalmára? Csak az, akinek soha nem volt dolga tanyaival. Reszketett a hatalom, hogy konzerváljuk a tanyát, ha a porba süllyedt viskók helyébe új házakat engedünk építeni. És ráadásul útját álljuk az egyedül üdvözítő nagyüzemi mezőgazdaságnak. Tereljük be őket a falvakba, adjunk nekik kétszáz vagy négyszáz négyszögöles telket, hadd zsugorodjanak. Elfújta a történelem szele az építési tilalmakat, mint ahogy elfújta a kolhozokat is. Sajnos, a tanyai iskolákat is elfújta, ennek aztán az lett a következménye, hogy sok tanyai mégis betüremkedett a falvakba, hogy a gyereknek ne kelljen mások keze-lábaként fölnőnie. És néhol épülnek a tanyák rendületlenül, csak a kacsaláb hiányzik alóluk.

Hát arra emlékeznek-e, hány bolt nyílt meg hirtelen, amikor a kereskedelmi zsilipeket is fölhúzták? Ne számlálják, úgyse jutnának a végére. Aztán jött egy nagy ellenszél, elkezdtek sorra megszűnögetni. A kisebbeknél beleszólt a játékba az uniós norma is – hogy a hűtőpultok és szekrények mellett legalább illemhelynek és kézmosónak kell lennie –, a nagyobbak meg legtöbbször azért, mert a tulajdonos külföldinek megszűnt az adókedvezménye. Az élelmiszerboltból először szőnyegbolt lett, aztán háztartási gépek árudája, a másikból patika, a harmadikból kanapébolt, a negyedikből más akármi. Hirtelen menő vállalkozás lett a számítógép. Kezd annak is lefelé áldozni a napja.
Sorra nyíltak a sarki kocsmák, borharapók, sörpatikák, márkás borok házai, ezer fifikás névre keresztelve. A sarki becsületsüllyesztők állítólag azért is kellettek, hogy a pancsolt bort el lehessen adni. A lényeg, hogy ezek tulajdonosai közül egyet se látni még a templom lépcsején koldulni. Bocsánat, hogy megint ezzel hozakodom elő, de előttem a teljes tönkremenésnek ez a legbiztosabb jele. Dehogy kívánom koldusbotra őket!

Olyat mondok most, amire eddig magam sem gondoltam. Szinte rakásra nyíltak a kisebbecske éttermek is. Tünemény szakácsok forgatták a fakanalat, és olyan ételeket rittyentettek, megnyalta a szája szélét, aki betérült hozzájuk. Áraikkal ugyan igen hamar átlépték az átlagember fizetésének tűréshatárát, de nagy furfanggal álltak elő. Akkora adagokban adták az étkeket, bár laposabb pénztárcával, de dagadó hassal távozott a kedves vendég.

Amikor tavaly szervezni kezdtük évfolyam-találkozónkat, akkor vettük észre, hogy lefelé emeletes éttermünk időközben beadta a kulcsot. Már a lakat is rozsdásodott az ajtaján. Aztán idén is találtunk egyet, amelyik szintén kezdett híres lenni minden éttermek kritériumaival. Csöppnyi volt csak, de tengernyi jó koszttal állt elő. Az is zárva. Biztosan föstenek. A napokban arra kanyarodtam, és láttam, már a küszöbét is fölverte a gaz.
Ja, ennek a szomorú helyzetnek is van kulcsa? Büszkék voltunk a mezőgazdaságunkra, és hiteles fejek szájából azt is lehetett hallani, hogy az ezredfordulóig meg kell dupláznunk termelésünket. És eljött a forduló, avval a szégyennel, hogy a meglévőket se tudjuk eladni.

Így múlik el a világ dicsősége? Csak átalakul. Annyira, némely jó dolgok egyszerűen megszűnnek. Kitűnő lakatjaink még vannak. Importból.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Anyósülés a buszon

"Mielőtt megvádolna valaki, hogy azt se tudom, mi az anyósülés, kijelentem, nyelvünk ilyen… Tovább olvasom